Végre!

Mindig mondogattam magamban, hogy a rossz egyszer csak elnyeri a méltó büntetését és a jó a jutalmat. Utóbbi időben a dolgok minduntalan úgy alakulnak ebben az országban és a városban, hogy állandóan az az érzésem keletkezett, hogy valami nagy hiba csúszott a mesébe és a jutalmat a rossz nyeri el, a jó meg nyeli a nokedlit ha jut neki arra… Hogy ki a rossz és ki a jó ez természetesen nézőpont kérdése és mindenkinek megvan a joga, hogy a saját maga igazát ugassa… ellenben azok az IDIÓTÁK akik úgy parkolnak, hogy a járdán se kívül, se belül nem lehet elhaladni na azok rosszak a szememben… mert egy kicsit de egy iciripicirit sem érdekli őket az, hogy ott a JÁRDÁN esetleg emberek járkálnának gyalog… Mert az, hogy egy icike-picike jóindulat szorul annak a kocsi tulajdonosába az már messziről látszik… ő is felparkol a járdára, de valahol megpróbálja csak annyira behúzni a kocsit hogy ne zavarja a forgalmat…és azért a gyalogosok is elférjenek valahol.

De van a másik véglet… a teljes nemtörődömséggel felvértezett marhák, akik állandóan úgy teszik le a kocsijukat, hogy a járda kellős közepén van. Mértani pontossággal meg lehetne mérni, hogy se jobbra se balra egyetlen centi se hiányzik… Na az ilyen első látásra már bebizonyította, hogy nem a parkolási vagy vezetési képességeivel van a gond, hanem vele…

Amerre szoktam menni a kutyával állandóan parkolnak kocsik…és mondom, ha valamelyik oldalon úgy ahogy elférek még megértő is tudok lenni… de amikor egy egy ilyen marhával találkozom, legszívesebben kiszedném a bicskát a zsebemből és mind a négy kerekét kihasítanám, na meg az oldalát is össze vissza karmolásznám a kocsijának… DE NEM TESZEM, nincs is bicskám. Mert már réges rég eldöntöttem, hogy há idegeskedjenek azok akiknek nincs más dolguk. Nem fogom ezzel elrontani a kutyasétáltatás hangulatát.. nem fortyanok fel és még csak ideges se leszek… megvárom amíg a kocsik elhaladnak, és az úttesten kikerülőm  a kikerülni valót.

Ma azonban csoda történt! Egyetlen kocsi volt ott… Természetesen a fent leírtak szerint beállva, lefoglalta az egész járdát… az ablakán egy cédula… hogy irgum burgum de most meg van büntetve… el is olvastam 😀 és megláttam egy szép sárga szerkentyűt… amivel le volt a kerek zárva. Nagyon helyes… pedig ejsze autós is vagyok(sörös is vagyok, meg boros is vagyok stb..) és velük kéne tartsak, hogy szegény feje nem volt hol megálljon… na nem… annyira azért nem. Úgy kell neki, legközelebb is csak álljon oda…

Ma még jobb kedvem kerekedett… végre egy rossz megkapta a méltó büntetését. Kárörvendés??? Á nem… csak azért jólesett 😀

Szájkosár harc…

Mégiscsak volt értelme szájalnom és felháborodásomat kifejeznem a helyi törvények ellen… na nem sok, de még egy embert felbőszítettem és ő is “tarthatatlannak” nyilvánította az állapotot. Vagyis neki is felment a cukra… a fura a dologban, az, hogy nekem már lecsillapodott minden, mert annyira szélmalom harcnak tűnik, hogy nem érdemes folytatni… Belenyugodtam az “igazságtalanságokba”, meg végül is a szájkosár egy ilyen kutyával mint PrezLee még jól is fog… nem azért mert harapna ő, vagy ilyenek, de ha netán véletlen védekezésre kerül a sor, ő nem állna vitázni, hogy kinek volt igaza és ki volt a hibás amiért netán a lábára léptek… VÉLETLENEKRŐL beszélek… ő tutira odakapna és rendre rakná az illető alkalmatlankodót, legyen az bármekkora véletlen és “nem akartam bocsika” is. Mert ő olyan… nem kötekedős, de ha kötekednek vele, még véletlenül is akkor előszedi a fogait. És ez nagyon is jól van így. De senkinek nem akarom a gatyáját, korházi ellátását megfizetni…

Végül is a saját döntésem volt, az, hogy nekifogunk szájkosárra szoktatni az ebet, és ha sikerül is valamit elérni, nagy tömegben biztos, hogy rárakom mert biztonságosabb úgy. Ha csak kettesben járkálunk az utcán, akkor nyugodt lélekkel leveszem MOST IS.

Na de visszatérve a “szájkosár harcra”… mint már mondtam, a felháborodásom igazából a hülyeség ellen szól. Vagyis… van egy bizonyos “ORDONANTA DE URGENTA NR. 55 DIN 30 APRILIE 2002 PRIVIND REGIMUL DE DETINERE AL CAINILOR PERICULOSI SAU AGRESIVI (OUG 55)”  vagyis a veszélyes és agressziv kutyákra vonatkozó határozat vagy mi a szösz. A címre kattintva letölthető…románul természetesen.

Ez az Ordonanta pedig a LEGEA 60-el volt megszavazva MÓDOSÍTÁSOKKAL!!!

Lévén, hogy már csak buta okfejtésként is az időrendi sorrendet nézve, a Legea 60 ( a törvény) maga erősebb mint a határozat… főleg ha a törvény lépteti érvénybe a határozatot

Az OUG 55 szerint a Pit Bull, Boerbull, Bandog és keverékei, valamint a Staffordshire Bull Terrier, American Staffordshire Terrier, Tosa, Rottweiller, Argentin Dog, Mastino Napolitano, Fila Brazileiro, Mastiff, Kaukázusi Juhászkutya, Cane Corso a veszélyes kutyák…

Itt sem tudok egyetérteni… mert találkoztam rém kedves Argentin Doggal, Cane Corsoval, Rotweilerrel és emberekre totál veszélytelen nápolyi masztiffal is… Ezekkel találkoztam, de valahol hiszem azt, hogy ha a többi kutya is az emberre veszélyes akkor a gazda körül kell keresni a hibát!!! Mert még olyant is “hallottam”, hogy a Staffordshire Terrier is csak más kutyákra volt veszélyes… és okom van elhinni, hogy ez így is volt. Általánosítani meg mint tudjuk annyit jelent mint hülyének lenni.

DE térjünk csak vissza… ezek a “veszélyes” kutyák, mert valami idióta “szakértők” ezt így kimondták. Valahol inkább meg azt mondanám, hogy az embert vegyék egy kicsit nagyitó alá, mielőtt megengednék, hogy bármiféle kutyát is tartson!!! Ebben az OUG 55-ben szépen le van írva a továbbiakban, 6 bekezdés, 4 pont, hogy Belga juhász, Német juhász,Dobermann Presa Canario, Középázsiai Juhászkutya, Komondor, Kuvasz és Oriás Schnauzer és keverékeiket is kötelező szájkosárral és pórázon sétáltatlni. Mármint minden közterületen stb. kivétel természetesen a “kijelölt kutyasétáltató helyek”…

Na DE… a 2003-ban megszavazott törvény (az a bizonyos 60-as) a 6 bekezdés 4-es paragrafusát módosítja… Megmaradnak az első részben veszélyesnek nyilvánított fajták, de a “Belga juhász, Német juhász,Dobermann Presa Canario, Középázsiai Juhászkutya, Komondor, Kuvasz és Oriás Schnauzer és keverékeiket” átváltoztatják “agressziv és veszélyes kutyák”-ra. Hogy mit gondolnak agresszivnek, az is le van írva: azon kutyák, amelyek ok nélkül támadnak…

Kicsit összegezve a kavarodást, a lényeg az, hogy törvény szerint, ” Pit Bull, Boerbull, Bandog és keverékei, valamint a Staffordshire Bull Terrier, American Staffordshire Terrier, Tosa, Rottweiller, Argentin Dog, Mastino Napolitano, Fila Brazileiro, Mastiff, Kaukázusi Juhászkutya, Cane Corso” fajtájú és keverékei kutyákat kötelező szájkosárral és pórázon vezetni mindig, a többiek meg persze pórázon de a szájkosár nem kötelező csak ha agressziv és veszélyes. Ezt mondja Románia törvénye…

DE, mert mindig van egy DE, a helyi határozat megmaradt 1996-ból… és az meg szépen kimondja, hogy MINDEN KUTYÁT KÖTELEZŐ SZÁJKOSÁRRAL ÉS PÓRÁZON VEZETNI. Mese nincs. 😀 És persze… mint már említettem ezeken én végigrágtam magamat mielőtt magamhoz vettem volna PrezLee-t. El is mondtam felháborodásomat kutyásoknak és a válasz egyszerű vállvonogatás volt!!!

Nem tudom, nem érdekel alapon, ja és engem nem érint volt csak a válasz. Egészen addig, amíg egyik német dogos ismerősömet meg nem állította egy rendfenntartó… hogy kérem szépen hol a szájkosár… és ekkor ő is felháborodott… most nézi és most veszi csak észre miért is voltam dühös akkoriban… MERT ÉRINTI direkt módon őt is.

DE én meguntam.. nagyon meguntam hülyékkel vitatkozni. Nem is hülyékkel… szakértőkkel… Eddig olyasmit mondtak nekem, hogy ebben az ügyben csak akkor lehet “nyerni”, ha valakit megbüntetnek… és akkor kell fellebbezni, és talán akkor van lehetőség arra, hogy a polgármesteri hivatalnak kinyitni a csipáját miszerint ezt a “problémát” elfelejtették átgondolni és hogy a törvény meg a helyi határozat paragrafusai ellentmondásosak.

Minden nap valami…

Minden nap történik valami. Ma történetesen nem PrezLee volt a fő kolompos a dolgokban, hanem én. Reggelizni készültem, a melegszendvics már kész volt, csurgott is a nyálam az inycsiklandozó szagok miatt. A teát is elkészítettem, már csak éppen az asztalhoz kellett volna szállítanom mindent. Amikor úgy gondoltam, hogy ejsze itt az ideje, hogy a tányéralátétet kicseréljem. Van is olyan bambusz izé, azt akartam az asztalra tenni. Elvettem a régit és mivel más helyem nem akadt a konyhai pultra tettem … és ekkor történt a “világtragédia”… ahogy igyekeztem beszuszukálni ez meg az alá egyszer csak látom, hogy a teáscsupor életre kel és ívben löttyen ki a tea!!! A forró tea sugárban indult el felém!!! Még szerencse, hogy volt annyi időm, hogy elugorjak, ebkutya meg az asztal mellett kutakodott, és nem itt lábatlankodott, mert jól leforrázta volna!

Na nem voltam éppen boldog… mert a konyha, a kredenc, a minden csupa tea … még szerencse, hogy cukor nélkül iszom a teát, így végül is csak tarka forró víz ömlött ki… Negyed órát törölgettem, miközben elkezdtem gondolkozni, hogy végül is még jó, hogy kiömlött… mert ma reggelire nem is akartam teát inni… hanem tejet… Na ha már így állnak a dolgok a csuporban maradt fél újnyi maradékot is kilöttyentettem és megtöltöttem tejjel… Majd leültem reggelizni… PrezLee a szokásosat művelte.. néma szoborrá változva ült az asztaltól jó másfél méterre és minden egyes falatnál (amit én ettem) ő is nyelt egyet… Végül megkapta az utolsó falatkát, ahogy szokás és minden a legnagyobb rendben volt.

Bejöttem dolgozni, vagy dolgozgatni, szokás szerint, de ekkor PrezLee lekérezett… levittem, kakilt egy hatalmasat. Össze akartam szedni… hát nem megcsapta az orromat a bűz és ott helybe kipakoltam az egész reggelit??? Na végül már nem bírtam tovább, kicsit későbbre halasztottam ezt az összeszedési tevékenységet és hagytam mindent csapot papot, feljöttem és bereggeliztem egy incsi fincsi kinder pinguit 😀 Már nem volt kedvem melegszendvicset gyártani… Van ilyen is…

Doboz

Hogy falun mindenre szükség van azt már egy jó ideje tudom… de, hogy vannak bizonyos tárgyak amelyekkel városon, rettenetesen jól lehet szórakozni az menet közben derül ki… senki ne gondoljon semmiféle furcsaságra 😀 Egy hatalmas kartondobozról van szó… amibe a hűtő volt csomagolva. Még mindig fáj a hasam a röhögéstől, mert hogy nem vagyunk mi PrezLeevel normálisak az is százas. Szóval adott egy hatalmas karton doboz… amit félre akartam pakolni de közben az nem volt hajlandó félre állni az útból és elterült a földön… ekkor jutott eszembe az, hogy akár neki is foghatnánk megtanulni átbújni az “alagúton”.

Eddig minden sima és világos. Gondoltam, ha átmegyek a túlsó végéhez, ez elég ok lesz PrezLeenek, hogy kövessen és utánam jöjjön. Nem volt elég. Csak állt és nézett az “alagút” másik végén, de semmiképpen nem akart bejönni. Jó, akkor bemászok én, és azon nyomban hasra is feküdtem az alagút teljes hosszán. Hát azt a képet amit vágott NEM LEHET LEÍRNI. Teljesen érthetetlen pofival bámult be a dobozba és hevesen elkezdett ugatni. És ez még nem minden! Mert cseles voltam és egy kupac párizsi kockával kezdtem csalogatni befele. El is jutott a doboz közepéig de onnan kihátrált. Nem tudta megkerülni, vagy bejött vagy a falatka elmaradt. Nem erőltettem, vagyis nem rángattam be, de nem is adtam neki falatot amíg be nem jött.

De egyszer se akart végigjönni rajta. Nem hitte el, hogy semmi bántódása nem lesz neki, és az sem volt elég bizonyíték hogy én a dobozban voltam 😀 Süket eb, csak mind ugatott és nézett be a dobozba de nem akart bejönni… Jó, akkor nézd, kiszórom a falatkákat a doboz másik végébe… ez sem vált be… Inkább nem kell neki kaja! Ekkor utána mentem és átrohantunk a lakáson, majd a másik oldalról közelítettük meg a “rémséget” és ott ismét bement félig. Ekkor gondoltam egyet, s nagyot, hirtelen bekúsztam a dobozba és kijöttem a másik végén. Kicsit könnyítettem a dolgán, mert megemeltem a dobozt, hogy ne kelljen egyből kúsznia, hanem csak átszaladnia. 2x átjött 😀 Végül úgy döntöttem, hogy mára elég a hangoskodásból, és a röhögésből is, és elpakoltam a “kúszódát”. Holnap majd ismét előveszem, csak belejön…

Hát nem egyenesen röhelyes??? Egy karton doboz elég egy ember és egy kutya jó háromneged órás szórakoztatására… Ki hitte volna!

Nov. 5 fotók

PrezLee az autóban:

Elindultunk… még 7 órakkor… és elmentünk sétálni. Majd hazajöttünk, és PrezLeet itthon hagytam úgy egy órácskát… na valamivel kevesebbet. Nem rombolt szét semmit. Majd egy kicsit ücsörögtünk és ismét elindultunk. Ekkor autóval. Kicsit korán volt, de sebaj, gondoltam legalább elvégzi a dolgát… ő másképp gondolta, nem végzett semmit.

Végül kiértünk a “harctérre”. Itt PrezLee és a többi kutya is meg lett kötve. Hasznát vettük a nemrég vásárolt rugós divájsznak.. ,mert így legalább nyugodtan fotózhattam, nem kellett attól félnem, hogy melyik pillanatban szabadul el ebkutya. Így is sikerült elszalajtanom 😀 de ez már az én hibám volt… láttam, hogy kaki készülődik, és arréb akartam vinni. Igen ám de ez a piros divájsz nagyon csúszik ha benedvesedik… és a fű elég nedves volt ahhoz, hogy takonyhoz hasonlóvá tegye a piros divájszt. Na és mivel nem a végét fogtam meg, hanem csak úgy megragadtam, PrezLeenek még csak húznia se kellett mert el is volt szabadulva. És természetesen ekkor jön be az, hogy esze ágában sincs visszajönni… ilyenkor nagyon megmutatja MENNYIRE nem akar visszajönni… annak ellenére, hogy tegnap is a behívást gyakoroltuk egyvégtében és már szépen együttműködtünk… vagyis hivtam és jött, ma biza bemutatta, hogy milyen “ügyes”. Na de baj nem lett, azonnal megfogták a fiúk és szóltak is, hogy ne is próbáljak utána menni, mert “mégcsakazértsem” fog visszajönni…

Eddig minden szép és jó… a fiuk elkezdtek dolgozni a másik kutyákokkal, PrezLeenek elméletileg az lett volna a dolga, hogy figyelje mit csinálnak a kutyák. DE … nem úgy megy ám. Mert PrezLee átvedlett hosszú lábú tacskóvá, és nekifogott egerészni… aztán a világ minden kincséért ezt abba nem hagyta volna! Mert kérem PrezLee úgy egerészik, hogy addig ássa a dolgokat amíg végül csak kiássa azt a buta egeret mi fene!!!

Ime a kép amin PrezLee mindjárt derékig mászik az egérlyukba! Pár méterre tőle folyt az “akció” de ez őt igazán nem érdekelte….

Végül soron következett ebkutya is. Nagyon tetszett neki a dolog, ma már ugatott is “ugass” parancsra… csak úgy ment mint a karikacsapás! Egy kettőre. Készült pár mókás fotó, ahol már nagyon  film “dobermann” produkciója van neki is… vagyis fogak kint, “nagyon vad vagyok” pofi…

add máááá ide azt az izéééét!!!

ne tetézd!!!

elkaplak becs szóra bajod lesz!!!

Az ellenség

Sötét van kint, nagyon sötét… csak valami izgő mozgó fények cikáznak a ház falán. Amikor lementem a kutyával elfelejtettem meggyújtani a villanyt ami az egész udvart bevilágítja… nagy hiba volt, mert így az udvaron szinte szurok sötét maradt. Vidáman dudolgattam magamban mit sem sejtve a veszélyt. PrezLee pisilt, kissé kába és álmos volt amikor elindultunk, mert azelőtt pár percel ébredt fel… ő sem vette észre az ellenséget! Már kifele tartottunk a garázsból, kicsit többet időztünk mert felmostam a földet is, ezalatt a kutyának is volt ideje felébredni… és amint kijöttünk, zárom a garázst PrezLee nagyon ideges lett! Mert ő meglátta… hamarabb mint én … nekem annyi időm maradt, hogy bezártam a garázst és jó szorosra megfogtam a pórázt. PrezLee morgott, nem ijedt az meg, a baj az, hogy az ellenség sem!!! Egy tapodtat sem mozdult csak állt némán a sötétben… a kapu tárva nyitva, az utcáról bejövő fények sejtelmesen világították meg hatalmas testét… Nagy is volt, kövér is! Hirtelen ötlettől vezérelve még csak azért sem ijedtem meg… elindultunk az ellenség fele. PrezLee hátán a szőr az ég fele állt, a morgása egyre erősödött… ahogy közeledtünk egyre jobban…  majd felfedezte ő is azt amit már rég láttam… az ellenség nem volt “más” mint az udvari kuka 😀