Hónap: 2008 október

A tegnapi séta alkalmával PrezLee megint dinnye volt… felkapott egy nylon zacskót és természetesen lenyelte. És nem is volt az a picike vékony zacsi, hanem egy elég méretes darab. A helyzet egyelőre messzemenően meghaladja a tudásomat, egyszerűen nem tudom, hogy “kezeljem” a dolgokat… ha megyek felé akkor annál inkább nyeli a zacskót, ha nem megyek akkor lassan de biztosan csak lenyeli. Eddig egyetlen zacsit se sikerült elkapnom és tegyem fel kihúznom a szájából. Próbáltam megdobni ezzel azzal, de nem mindig van kéznél eldobható tárgy… szóval csak állok és nézem ahogyan szépen lassan a drága kutyám gyilkolássza meg saját magát… mert a zacskóevés elég komoly problémákat okozhat… akár műtétre is szükség lehet, ha az ember idejében észre veszi…

A tegnapi zacsinak azonban szerencsés volt a sorsa… olyan 5 óra körül reggel arra ébredek, hogy PrezLee öklendezik…És kiöklendezte a zacsit… szépen egészben. Máris vissza akarta habzsolni… de szerencsére idejében jelen voltam, így a zacsi a szemétbe került…amíg szedtem össze természetesen, az együttérzés kedvéért én is  hánytam. Alig térülök, fordulok… PrezLee megint hányik… jó, azt is összeszedem, ezek is zacsik voltak, a korábban bezabáltak közül valók…

Minden esetre, nagyon örvendek, hogy “kiköpte” őket, és töröm a fejemet mi a megoldás ebben az esetben… egyesek ajánlották az elektromos nyakörvet… hümm lehet, hogy az lesz a vége, de mindenesetre megbeszélem a “szakértőkkel” is, és hátha időszakosan tudnak adni kölcsön valami ilyen divájszt… Mert ez a helyzet nagyon veszélyes, és mihamarabb meg kell szüntetni.

Ma egy nagyon aranyos jelenetnek voltam csendes szemlélője… vagyis igazándiból okozója, mégpedig PrezLee-vel… Elindultunk a szokásos délutáni sétára. Egy búszmegálló mellett kell minden nap elhaladni. Itt egy nagymama forma és egy unoka forma nagy ember meg kisember lézengett… a kisember pedig meglátta az immár lábnál, mindenféle feszengés, ráncigálás nélkül haladó ebet… olyan 3-4 éves forma lehettett és elkiáltotta magát, hogy niiiiii Scooby Doo!!! Hát nem mondom, hogy ez lett Prezlee nem tudom hányadik beceneve!!! Mert annyira szimpatikus volt a kisember, annyira őszinte ahogyan elkiáltotta magát, hogy ime Scooby Doo, hogy öszínte örömmel töltött el, hogy nem frászol be, nem ilyed meg, nem esik kétségbe egy “hatalmas kutya” láttán, hanem egy kedves rajzfilm figura jut eszébe a kutyámról, hogy majd majd egészen elérzékenyültem!!! Így amikor PrezLee ügyes volt, modogattam is neki, hogy brávó Scooby Doo és a lökött ebnek mindez elkezdett tetszeni… már csak kimondtam, hogy Scooby Doo és ő vigyázba vágta magát, úgy táncolt mint aki most nyerte meg a lottó főnyereményt. Hát megmondom őszintén, még mindig állok és csodálkozok, mert a lökött “hisztis nénin” kivűl eddig rengeteg pozitív visszajelzés érkezett az átlagemberektől, az utcán.

Hát hihetetlen de ez lett PrezLee egyik kedvenc játéka amióta felfedezte, hogy létezik pénz…  Hogy kezdődött nem tudom, de egyszer megkérdeztem tőle, hogy hol a pénz és azóta állandó jelleggel valami aprópénzt keres elő… Persze közben rátettem egy lapáttal én is, de hát annyira szereti! Felkapja az aprópénzt a földről és lelkesedéssel a markomba szórja. Hát hogy lehetne nem játszani a “hol a pénzt?”….

Persze azt is tudom, hogy nem való kutyának se pénz (se posztó), de ha eddig sikeresen nem nyelte le a banikat, én továbbá remélem, hogy ezentúl se fogja. Azt hiszem az egész igazándiból ott kezdődött, hogy véletlenül leejtettem egyet, ő azonnal nekiugrott és megkérdeztem ösztönösen, hogy hol a pénz????

Ma este végre hazaértem, mert őkegyelme szegény egyedül volt hagyva, és cserébe, hogy azért harag ne legyen elmentünk egy “midnight sétára” … eszméletlen, hogy már nem húz, vagy ha “huzigál” akkor is vissza lehet terelni a rendesen megyünk “mederbe”. Soha nem hittem volna, hogy mindaz ami nekem nem sikerül 7 hónap alatt, az valaki másnak fél óra alatt sikerül 😀 De így járnak a hitetlenek, és még tiszta szerencse, hogy adódnak ilyen alkalmak, amikor kiderül, hogy ejsze vannak dolgok amiket mások jobban tudnak… Mondjuk filózófikusan nézve a dolgokat ezzel nekem nem igazán volt eddig se próblémám… csak akkor tiltakoztam amikor a “szakértők” mindenáron rám akarták tuszkolni a szakértelműket! Amikor ajánlás volt, akkor általában el tudtam fogadni.

Hát igen, a fogadást elvesztettem 😀 Mert én arra tippeltem, hogy 0-0 lesz az eredmény, de végül 1-0 lett a másik csapat javára. Ugyan már, nem gond, hiszen a focihoz nem értek 😀 A  hecc kedvéért mentem bele az egész fogadásba. Ma mindeképpen fel kell mennem a Fellegvárra, mert arrol volt szó, hogy ha valaki nyer, akkor iszunk, ha senki nem nyer akkor is elisszuk a fogadott pénzt. Ha jól emlékszem akkor az 1-0-ra senki nem tippelt! Vagyis akkor vagy iszunk valamit vagy iszunk valamit alapon ott kell lennem.

Na persze!!! Ma kint voltam az ebbel a Fellegváron… kezd hideg lenni és tipikusan ott van 5-6 hideget bíró pasi meg én… mert hogy is lenne másképp. Ma a legények mindvégig fociról tárgyaltak. Ez még nem jelenti azt, hogy dög unalmas ott lenni, mert a kutyák rendesen produkálják magukat. Például a két szentbernáthegyi valami elképesztő játékot mutatott be… afféle “lusták vagyunk de azért játszunk, egy helyben birkózást jó hangosan”. Lady pedig végig nyafogva ugatja őket, mert a hangzavar nem elég nagy még… PrezLee hol rohangál a kis beagle-vel, hol elmegy “hosszúlábú tacskónak” keresni az egeret… és ha egerészik akkor jó hangosan ugat ő is, gondolom figyelmezteti a rágcsálókat hogy meneküljenek mert ha nem… szóval már készültem hazafele jönni amikor kiderült, hogy fogadás lesz. Na igen, kezdjük azzal, hogy halvány fogalmam se volt, hogy ki játszik és folytassuk azzal, hogy egy kicsit se érdekel. Az eredmény se érdekelt… eddig. Mert ugye most érdekel. Hiszen én is fogadtam!!!  Nemsokára kezdődik a mecs… megyek nézzem meg, nyerek vagy sem 😀

Ja!! Ma gyakoroltam PrezLeevel… ott a “játszótéren” természetesen… mert mit ér ha mondjuk végrehajt minden parancsot de egyből megfeledkezik rólam amint más kutyák vannak a környéken… Gyakoroltuk az “ide ide”… vagyis gyere má hozzám és ülj szépen le előttem parancsot, aminek a végrehajtása során PrezLee annyira belendül, hogy általában nem tud leülni, hanem elrohan két lépéssel mögém… Hiába na a fékekkel még gondok vannak. Aztán a fekszik volt a következő, persze szóra és kézjelre is. Amikor kajáról van szó, úgy dobja magát fekszikbe, hogy öröm nézni. És csodák csodájára ma az “ide ide” is eljutott a fülébe, és aránylag minden alkalommal hozzám jött… rögtön a falatka után vissza is küldtem játszani, nehogy összekösse a játék végét a hozzám parancsal!

A “csodapóráz” még mindig nálam van 😀 aminek fölöttébb örvendek… mert PrezLee egészen leszokott a ráncigálásról, néha néha indul meg két lépéssel előbbre de azt is egy két visszarántás után abbahagyja. Szóval tényleg jó az a vékony lánc… és nagy segítség volt az a félórás “instant” foglalkozás az ebbel.

Pénteken estefele kell telefonáljak a szombati programot illetően és egyre türelmetlenebb vagyok, hogy belekezdjünk a tanulásba…

Szombaton lesz az első alkalom, hogy megyek PrezLeevel a “kutyasuliba”… azért idéző jelben, mert errefelé nincs igazi kutyasuli, ahova az ember csak úgy megy, beiratkozik és járkál a kutyájával.  De mivel egyesek (konkrétan most rólam van szó) szerencsésebbek mint mások hát nekünk lesz kutyasuli, ahol PrezLee több kutya között, több helyszínen fog megtanulni egy csomó mindent (remélhetőleg). Kicsit izgulok, meg nagyon kíváncsi vagyok a dolgokra, hiszen eddig neveltem én az ebet ahogyan, jól rosszul, persze mindent beleadva, de mivel csak könyvekből, meg olvasottakból tanulhattam, természetes, hogy a hibalehetőségek nagyok. Igazából a “kutyasulira” nem is PrezLeenek van szüksége, hanem leginkább nekem…

Jó példa az “ülsz” esete… Kezdetben beleestem abban a hibába, hogy süketnek képzeltem a kutyát…vagyis miután már tudta az “ülsz” parancsot, de nem AKARTA végrehajtani, mert tegyem fel nem volt rá kedve… ahelyett, hogy ragaszkodtam volna, a parancs végrehajtásához és mondjuk lenyomjam a fenekét ha nem akar önként leülni, elmondtam neki még egyszer, és még egyszer, és még egyszer… amíg a kutya több mint valószínű megunta és végül csak leült. Felvilágosítottak, hogy a kutya nem süket, csak teszi magát, mert okosabb mint gondolná az ember és ha ezt így folytatom, akkor szépen megtanulja azt, hogy ááá, egyik “ülsz” után, úgyis jön a második, harmadik szóval majd ha kedvem tartja az xedik után leülök.

Áttértünk a “tudományos” ülsz oktatásra, vagyis egy parancs és semmi ismétlés, ha nem megy önként akkor besegítve alapon és a vége az lett… hogy PrezLee az esetek nagy többségében önként leül… elsőre.

A lábhoz tanulásnál is ott hibáztam, hogy állandóan húztuk egymást. A póráz végig meg volt feszítve, és a kutya még csak azért is továbbra húzott… igen ám de amikor a “gyerek fekvése” megváltozott… és a rántás akkor következett be, amikor “rosszat” csinált… amúgy laza pórázon haladt, egyből megértette mit is akar az ember tőle… vagyis nem hülye az totál biztos már, de hogy önfejű az még biztosabb…

Szóval a kutyasulitól, nem PrezLee miatt izgulok 😀 szerintem neki nagyon fog tetszeni és hamar fog megtanulni egy csomó mindent…főleg ha értő módón van mindez a tudtára adva. Ellenben a saját tanulási képességeimtől már kicsit jobban tartok.