Hónap: 2008 szeptember

A hétvégére egy kiruccanás volt tervezve, kutyákkal, de végül nem úgy alakult. Szombaton reggel korán keltem, elmentünk PrezLeevel egy nagyot tekeregni, egy nénikével elbeszélgettem, nagyon aranyos volt…végül is ő mesélt egy csomót hogy mennyire fél a kutyája. Tök szimpatikus volt. Olyan 70 és a halál körülire saccoltam, de tele életerővel, mosollyal…nagyon nagymamásnak tünt.

Hazajöttem, ettem és adtam enni az ebnek is …és 😀 visszabújtam az ágyba. Szerencsére PrezLee ilyenkor totál rendes tud lenni…lefekszik a helyére, morfondírozik egyet, kettőt oszt elalszik ő is…persze nem tart ez nála sokáig…mert ugye hall hangokat, azokat meg kell ugatni és morogni is kell nekik…jó hangosan, hogy mindenki hallja…és ráadásul nem abbahagyni, amig a gazdi azt nem mondja, hogy elég…de lehetőleg még ezen túl is “biztosítani hogy figyelek” címen még egyet kettőt vakkantani… mire gazdi már a haját tépi és előbb útóbb nekifog kiabálni is. Na jó erre méltóztatik abbahagyni az ugatást… de morfondírozni még morfondírozik egy sornyit. Igaz attól ismét lehet aludni.

Délután elmentünk sétálni, teljesen agyamenten viselkedett, és ráadásul valahol nekem se volt borzalmasan türelmem vele… Cibálta a pórázt, állandóan rángatott, huzott, meg meg csípte a kabátom újját, szóval tegnap szörnyű volt a séta. Nem is vállalkoztam, hogy felvigyem a “hegyre”, hanem egy darabbig mentünk mentünk majd hirtelen elhatározással a legrövídebb úton hazajöttem vele. Ha nem megy, ugye nem kell erőltetni alapon. Végül barátokkal megiszogatott két sörke helyretett minden bosszúságot, este ismét “jóbarátok” lettünk PrezLeevel…

Vasárnap természetesen reggel 6.06 perckor szól az a vacak telefon…hogy ébredni kell, na valamikor 7 körül másztam ki az ágyból…hallgatoztam PrezLee aludt…:D gondoltam nem költöm fel…persze igen na jó, nem volt kevem olyan korán felkelni és ha aludt…még én is húztam egy sort. De végül egy nagyot jártunk, jó hideg volt. Kissé beleborzongtam, hogy nemsokára itt a tél…és ez az eb meg fog “zavarodni” ha nem viszem eleget mozogni…szétszed mindent. Na majd felöltözök bundába, ő meg rohangáljon, hogy ne vacogjon.

Hazajöttem és utána is tovább fáztam. Olyannyira, hogy eldöntöttem szép lassan a virágaim is költöznek befele… ez elszomorított…mert tavaszig még sok van, és az irodában kevés a fény, a szobában is kevés a fény, és most mindegyik olyan szép. Remélem túlélik a telet, és azt is, hogy ezután PrezLee szeme előtt lesznek nem csak a folyosón, ahol végigmegy, hanem ott is ahol időnként egyedül hagyom. Majd meglátom…kiderül. Szóval uccú neki ablakokat előkerítettem, a helyükre raktam, majd nekifogtam megmosni őket…természetesen a belső ablakokon valami iszonyatos lerakodás képződőtt, gondolom a tavaly téli virágok priccolásától…mert sehogy nem akart lemenni…végül elindultam a konyha fele, és az első kezembe akadt “csodaszert” locsoltam a rongyomra…bevált. Ecet volt ez. Úgy leszedte a foltokat, hogy csak bámultam.

Végül a virágok a helyükre kerültek, és most szinte úgy érzem magamat mint a botanikus kertben…

Nehogy elfelejtsem megemlíteni…PrezLee rettenetesen segítőkész volt…a porszívót megugatta, meg játszani hívta… pedig jaj de szidtam! Hiszen nekifogott megrágcsálni a szőnyegét, és abból szállnak a pöszlék…azzal volt tele a szőnyeg… Utána mindenáron utánnam akart mászni az ablakba, gondolom ablakmosás közben segíteni szeretett volna mert ő nagyon rendes 😀 és hogy a mai napi boldogságom is teljes legyen…egyszer csak el akarta lopni a vizes vedrecskémet..és természetesen leverte, a fal, a szőnyeg a minden tiszta habos lötty lett…Megszídtam…de nem volt kit. A lökedék úgy értelmezte, hogy ja akkor most kiabálósat játszunk, és elkezdett rohangálni a szobába boldogan… A fene se érti ezeket az ebeket a mai világban 😀

Délután természetesen séta következett, és felértünk a fellegvárra is…Jó nagy csapat gyült őssze, volt ott vagy 15 kutya is. PrezLee természetesen kiszemelte magának mindig a kicsit, azokkal játszott…Hol a beaglevel kergették egymást eszeveszetten, hogy a kis westie-t nyúzta…Ismét összekapott a szentbernáthegyivel…megint az kezdte a kötekedést. És bár az nagyobb, mondanom se kell, hogy PrezLee agyamentebb…rámenősebb és harciasabb ha piszkálják. Vér most se folyt, de a szentbernáthegyi ifjú úr a földre feküdt és megadta magát… nem olyan rettenetesen látványosan, inkább játék ez még. De utána többet nem kötekedett PrezLeevel.

A játék közepén egyszer csak a kutya falka közepébe bekeveredett két Akita, az egyik “borzalmasan, szörnyen szép” volt, a másik szép…A kan kutyának a szőre olyan tigrismintás volt. Nagyon tetszett, ő volt a szebbik :D, de azért kissé hülye érzés volt végignézni ahogy ezek ketten betolakodtak…szétnéztek, persze gazdi sehol, majd szerencsére nyugisan tovább álltak. Valószínüleg számíthatott, hogy ez a kutya csapat eléggé össze van már szokva… És ők nem jelentettek túlerőt.

Kimentem családlátogatni…persze egy péntek délutáni idióta órát választottam az induláshoz… de legalább most nem kellett aggódnom a benzin miatt 😀 és okosabb akartam lenni mindenkinél és kerülő úton mentem…Ez elég okos ötlet volt részemről, bár most állhatnák és gondolkodhatnák, hogy ha a rendes úton megyek akkor ott is tömeg van??? De végül rájöttem, hogy ezt az utat…egyszerűen imádom…igaz…kicsit hosszabb és kicsit rosszabb és ráadásul kicsit lassabban is megyek…mert ezen az úton nem tudok sietni… Kanyar balra, kanyar jobbra, kanyar balra kanyar jobbra, szinte olyan az egész mint egy tánc…s akkor meg hova szaladjak? Szól a zene, az úton csak én vagyok a kocsival meg néha szemből valami kamion… szóval gyönyörűség ott menni… Nem beszélve arról, hogy a városból kifele a torlodás se volt jaj de katasztrófa.

Győző a múlt héttől ismét nött…kicsit megnyúlt a pofija is, a tappancsai hatalmasak lettek…nagyobbak mint a Prezlee-é!

Gondoltam kihasználom az alkalmat és amíg anyukám hazajön kajtatok a hütőbe 😀 és találtam töltött káposztát. Ezzel minden rendben lett volna…ki is pakoltam magamnak szépen egy tányérba, közben kétszer elhessentettem PrezLeet ne egye meg a kajámat, és mikor meg akartam fogni a tányért, hogy a mikróba tegyem…PrezLee meglódul, a kezem meglódul a tányér kirepul, csattan a hütő oldalán majd dobbant a széken és nagy csörömpölés közepette puffan egyet a földön… Azt a káromkodást amit hirtelen lerendeztem, nem fogom ide leírni… de bizony mondom a kocsisok is megirigyelhették volna…Végül a haragom elszállt… PrezLeenek elég volt a nagy kiabálásom, oszt összeszedtem a tányér darabbokat, kukába vele, a töltelékeket pedig odaadtam a kutyáknak…szerették… és természetesen kezdtem előröl…vettem egy tányért…kipakoltam a töltelékeket és így tovább.

Másodjára sikerült meg is ennem öket.

Reggel van, korán van, aránylag csend van… a villamosok zötyögnek benne emberek, zsufolva mint valami konzerv halak. Elnézem és elszomorodok egy kicsit. Mennyi mennyi boldogtalan ember… vagy simán csak életunt…vagy csak beletörödött… na mindegy, a világot nem akarom én se megváltani. Szóval mi sétálunk PrezLeevel, játszunk bakalódunk… de nem is ez a lényeg. A lényeg a mai sétán egy kóbor kutya…egy kis szerencsétlen feketeség, amelyik szerintem elsőre belezúgott PrezLeebe… (hát nem is csodálkozom, hiszen szépfiu 😀 ) …és követett, ha balra mentünk akkor ő is arra, ha jobbra akkor jobbra…ha hirtelen irányt változtattunk akkor ő is, volt, hogy előre került, volt, hogy mögöttünk… de zavarni nem zavart senkit…csak volt… hát akkor meg legyen. Hazafele indultunk… egy adott pillanatban a kis fekete elöttünk volt pár méterre…egy csajszi megelőzott…és a kis fekete meg várt minket, míg PrezLee pórázán rendeztem valamit.

Semmi de semmi szándéka, terve vagy elképzelése nem volt a kis feketének a csajszival…SEMMI. Állt és várt…mint már mondtam…minket. Ez a liba elhaladt mellettünk…nem volt semmi reakciója az én kutyámra…szerencséjére… de a másiktól ami legalább 5 méterre volt tőle elkezdett “védekezni” …ezt nem tudom leírni..Elképesztő volt nézni ahogyan hadonászik a táskájával…hus hus menj el innen (onnan) … meg egyebeket mondogat… csak álltam és néztem…a kutya, a kis fekete meg rá se bagozott, se azelőtt se azután. És csodálkoznak az emberek, ha egy ilyen kis fekete mondjuk harciasabb és felmegy a cukra??? Hát igazat adtam a kis feketének…szerencsére okosabb volt mint a “gondolkodó lény”. Lenézően megnézte, majd mivel mi is elindultunk úgy intézte, hogy tovább tudja követni a szép fiut…a házig…

A szakértők és a szakértelműk… nem hiába vannak nagyra becsülve. Igenis vannak emberek akik ezt azt szakértenek, egyes témákban jártasak, de mi van akkor ha az illető mondjuk azt a kérdést amit felteszek mégsem szakérti annyira? Mert ugye nem lábon járó könyvtár az ember, mikrochippel a fejébe, hogy a kért infót azonnal kiköpje…és ez rendjén is lenne…azokkal a szakértőkkel akik néha azt mondják…”utánnanézek” teljesen meg vagyok elégedve…vagy netán azt hogy “nem tudom”…és nem ezekkel van a problémám.

Egyes szakértők ellenben “mindent tudnak”…ráadásul mindent jobban mint mások. És a legnagyobb hibájuk hogy szakértőségükből egy percre se tudnak kiesni, na meg ha kérded ha nem, kifejezik szakértelműket… Ezektől persze égnek áll a hajam…

Ez bevezető egy szakértőhöz…aki történetesen idegesit.

Ez a szakértő valami kutyás muki…mittomén kicsoda de gondolom nagy tekintélynek örvend szakértelmének következtében… ugye kutyaséta, vagyis ki a zöldbe, más kutyákkal, aminek a célja az, hogy PrezLee kifáradjon, kijátszódja magát és legyen kutyák között… Odaérkezünk…a szakértő is ott van természetesen…PrezLeere hámot csatoltam, gondoltam húzzon egy keveset…keveset is húzott, de végül felértünk. Azon szorgalmaskodok, hogy leszedjem a ficánkoló kutyáról a hámot…nekem valahol természetesnek tűnt, hogy amit “át nem öltöztetem” vagyis börnyakörv nem kerül a nyakába addig biza nem engedem el…ficánkoljon ameddig akar…erre a szakértő rettenetes nagy szakértelemmel bólógatva aszongya: “Elengedheted”…majdnem elröhögtem magam…és megkérdeztem tényleg? Na de jó!

Hümmögtem valamit mert nem volt kedvem és ráadásul nem volt kivel…az ilyen nagy szakértőkkel nem érdemes újjat húzni…ők úgyis jobban tudják. Gondolom valami cédulájuk is van ami ezt igazolja…

Ok, PrezLeevel kapcsolatos tevékenységeimet befejzvén végre elegett tettem a szakértő szakértelmének és elengedtem a kutyát…de csak félig. Mert nem kaptam meg a börnyakörvet a táskámban. Jó nem probléma…hát gondoltam lemegyek a gödörbe, oszt a padon lesz időm kipakolgatni és kikeresni, majd rácsatolom…ezennel el is indultam, a padra telepedtem és meg is kerestem azt a fránya nyakörvet….csakhogy PrezLee a játék hevében nem akaródzott hozzám jönni…azonnal…ugye parancsra meg miegymás…végül is 5 és fél hónaposan már tökéletesen kéne üljön, álljon és a kézállás is már szinte kövelező gyakorlat…Nem szaladt el, csak kissé “ignore”-on tartott…de jött felém, majd megint félreszökkent…nagy pechemre és szakértelmetlenségemre hirtelen elkaptam…méghozzá a bolha nyakörvétől…persze ez egyből kitágult és fityegett a nyakán…csatolgattam fel rá a börnyakörvet és BECS SZÓRA 😀 az volt a tervem, hogy utánna megszorítom a kitágult bolhanyakörvet…

De a szakértő megelőzött…és nagy tudományosan megkérdezte, hogy “ááá az bolhanyakörv akar lenni rajta???” mondom én csodálkozva, hogy eh igen az akar – végül is valahol fura volt, hogy ennyire szakértő és egy vacak bolhanyakörvet se ismer fel – de ő csak humoros akart lenni…mert akkor jobban kifejezésre tudta juttatni a nagy szakértelmét…miszerint azt biza meg kéne szorítani…Na itt már már azon voltam, hogy kezdem nem bírni..de az ember csodákra képes…még én is. Hümmogtem neki egyet, majd szakértelem szerűen az egész bolhanyakörvet levettem a kutyáról…és bevágtam a táskámba…

A szakértő szaktanácsainak még nincs vége…ugye a kutyák játszanak…és ugye biza PrezLee kérem szépen válógatos…vagyis szivesebben játszik nála kisebb kutyákkal… nem durvul kimondottan… de ha neki az a jó, akkor azzal játszik…amig nem bántja a kisebbeket nekem tényleg mindegy…a nagyobbakat ritkán fogadja el játszópajtásnak, bár olyan is előfordult már. Megjelent egy szentbernáthegyi…aki 1 hónappal idősebb mint PrezLee..és ez a kutya rengeteget piszkálta PrezLeet mikor kisebb volt…megcibálta a nyakörvétől fogva, szóval kissé kihasználta, hogy ő a nagyobb és terrorizálta PrezLeet…nem tragikusan, nem lett semmi baja…de megjegyezte és többet nem akart játszani vele. Se most se máskor. Ha az jött felé, akkor PrezLee kikerülte és ott hagyta… De tegnap a szentbernáthegyi mindenáron piszkálni akarta PrezLeet…és PrezLeenek ez nagyon nem tetszett…És mikor tényleg az agyára ment a dolog…akkor kimutatta a fogait és “komolyan mondom hagy békémet” stilusban lerázta magáról a kutyát. És csodák csodája az megértette és abbahagyta…

Persze mindezt a szakértő látta…én is láttam és más is látta…PrezLee viselkedése teljesen jogos és normális volt. Vér nem folyt, egyik kutyából se lett kiharapva semmi, szóval olyan “nagyfius hrrr mrrr” és mindennek vége…. A kutyák elintézték maguk között, mi gazdik tovább beszélgettünk. Senkinek nem lett lelki traumája sem… a kutyáknak sem…csak a szakértő nem bírta, hogy meg ne szakértse a dolgokat …miszerint ez már PrezLee-nel nem játék…erre felment az agyvizem…mondom nem, teljesen normális viselkedés volt…a másik kutya kötekedett vele ..neki nem tetszett és jelezte.

De hogy ezen mit kell annyit szakérteni???? Hát tényleg nem tudom…

Hát igen…nem vagyok normális, tudom, sokan mondták… végül is nem igazán érdekel. Meg akarok tanulni görkorcsolyázni… nem lehet olyan nagy ügy..eccer kéccer leesem, odavágom könyököm, térdem széttöröm, majd csak eszembe jut, hogy mégiscsak miről van ott szó! Elvégre és utóvégre gyerekkoromba azzal tettem tönkre a parkettet a nagyszobában! Csak kéne maradjon valami tehetség abból, hogy tudtam…

Kb. 4 nap múlva megyek és veszek magamnak egy görkorcsolyát. Oszt megtanulok. Használjam ki az ebem rettenetes mozgásigényét…elvégre úgyis mondták, hogy hagyjam húzzon…ok..de minek baktassak én mögötte, mikor szépen felveszem a kerekeket és gurulhatok? Ő meg szalad, húz és kifárad? És ráadásul a szép piros hámot is kihasználjuk valamire?

Ja lesznek kezdeti nehézségek…ez tutti…mert PrezLee húz húz..de sinusba megy…vagy cosinusba, a fene tudja már…mindenesetre az egyenes vonalat nem nagyon ismeri…kell keressek valami helyet ahol jó az út… nem járnak autók és ahol lehetőleg van telefon jel…ha az árokba kötök ki és nem tudok mondjuk megmozdulni…legyen ki riassza a mentőket 😀

Hát mostanában ez az ami elhangzik a leggyakrabban… Szerdán Feri bácsinál voltunk, valami imélhez kellett fotókat attacsolni és hát az öreg ebben “szakzseni”… még azt sem tudja, hogyan kell a postaládát kinyitni… közben megjelent valami segédje, akit PrezLee ugye körbe ugrált…később megjelent Lacika, akit úgyszintén le akart dönteni a lábáról…mondjuk vele nem gond, elvégre és útóvégre neki ez a “dolga”, kéne tudja, hogyan kezelje az ilyen ebeket 😀 … tudta is, hamar abbahagyta…Mármint PrezLee hagyta abba a kötekedést.

Onnan természetesen hazajöttünk… nagyon ügyesen ül hátul az autóban..és remekül szórakoztatja a hátunk mögött jövőket, ahogyan mélabús szemmel néz hátra mint akit éppen elraboltak…állandóan röhögő fejeket látok a tükörben… a múltkor is falura igyekeztünk, persze be a péntek délutáni csúcsforgalomba..(hol volt az eszem nem tudom, hogy pont akkor lett indulhatnékom, és pont arra…) de végül szinte egész utón röhögtem…valami jóképű fickó került a hátam mögé oszt az egyhuzamba eresztette a grimaszokat PrezLeenek… amig el nem tért…ezután meg a következő kocsis is röhögött az ebemen…

Végül is nézzük a dolgok jó oldalát…ahhoz képest, hogy 5 kilómétert 1 óra alatt tettünk meg, és én már azon kezdtem filozófálni, hogy van-e elég benzin a kocsiba, hogy kibírjuk… egészen szórakoztató volt a hátsó sofőrők műsora.

Na de aztán olyan történt ami rég nem…megetettem az ebzetet majd elküldtem hácsikálni…kiruccanás témája miatt egyedül hagytam itthon…Nyafizott egy keveset, de végül is csak vagy 2-3 órát hiányoztam és nagy örömtáncot lejtett amikor hazaértem 😀

Ma pedig el kellett menjek a grigóba valakihez…valamiket megnézegetni. Útba esik jővet menet az …orvosi rendelő, hát akkor egybe kötöttük egy kellemes délelőtti sétával a látogatást is és az állatorvosi vizitet is. Egy szemcseppet kértem, mert PrezLeenek állandóan csipásak a szemei…

Egész úton …meglepetésemre a szótfogadás mintaképe volt … már valahol kezdtem unatkozni… egyszer akarta a pórázt megráncigálni, de még az sem tartott sokáig… bár a szorítos nyakörv volt rajta…gyönyőrűség volt nézni ahogyan jön lábnál, nem rángat, nem akaratoskodik…így békésen ballagtunk a szamosparton arra is és visszafele is…