Hónap: 2008 szeptember

Egy halom munkám volt ma, és egészen belefeledkezetem …PrezLee nagyon rendesen viselkedett, a földön, a pokrocán aludt, szépen csendesen. Vagy 2 szer lekérezett, de aztán önként visszafeküdt. Nyugodt lélekkel dolgoztam, hiszen ugye milyen rendes ebem van…erre egyszer csak nézem, hogy mit csinál és ezt látom:

na igen, PrezLee úrfi így aludt, a feje lógott lefele, és még ő volt az aki őszintén meglepődött mert mentem szedjem le… 😀 mindenesetre kitartó…nem adja fel egykönnyen. Tudja mi a jó neki és azért harcol kitartóan…mondtam már, hogy imádom amiért ilyen lökött tud lenni???

Ez volt a mai nagy találos kérdés…ugyanis elmentem vásárolni, ezt azt amazt…PrezLeet meg mégcsak azért is bent hagytam a szobában… mire hazaértem szépen feküdt 😀 A HELYÉN. Csak a fülhallgatom volt leverve, más minden ok a szobában. Csodálkoztam és gondolkoztam, hogy ilyen nincs…Egyszer csak feltünt, hogy nincs meg a telefonom…egy jó ideje. Reggel megvolt, ez biztos, de most nincs és összekerestem mindent…

Végül felhívtam saját magamat…és legalább arra jöttem rá, hogy a telefon MÉG müködik…vagyis csereg. Berohantam, hogy legalább a hang után hátha lokalizálni tudom…és igen, tisztán hallottam a hangot, de a telefon nincs sehol. Az ágyról…ból, jött a hang, de még mindig nem láttam…Azt hiszem ezzel volt  szerencsém…Gondolom elszedte az asztalról, majd elcipelte az ágyig, ott meg becsúszott az ágy karfája mellé… rágás, fognyomok nincsenek rajta.

Ma nagyon megijedtem…Felvittem a fellegvárra, felfele már “gyönyörűen húz”, mert felfele ugye hámmal megyünk… felértünk, ott egy rég nem látott ismerős kutyással találkoztam, aki Prezleet csak egész pici korában látta. Jó pár kört szaladt annak a kutyájával, míg végül sikerült elcsípnem őkegyelmét és kivetköztetnem a hámból. Dimi duma, majd elsétáltunk a gödörig, ahol a többi kutyásokhoz csatlakoztunk.

Igen ám de ekkor következett a nagy ijedtség…PrezLee ugyanis elkezdett rohangálni, mint az eszeveszett Duracell elemekkel működő dilis nyuszi. És ahogy szaladt…a nedves talajon egyszer csak akkorát esett…hogy fájdalmában felvonyított.. Jó ez nem az első eset amikor odavágja magát. Valahol még nem tudja milyen hosszúak a lábai, meg olyan mint valami esetlen kamasz, de ekkorát még nem pottyant. Na de a baj még nem is itt volt…hanem alig tudott felállni…Már a telefonszámok pörögtek a fejembe, kit hivhatok, hogy szállítson haza… Ekkor már odaszaladtam hozzá, lefektettem és megmaszíroztam a lábát. Érdekes módon a hátsót fájlalta, de olyannyira, hogy nem tudott ráállni. Végül igyekezett ismét felállni, és három lábon bicegni…Megtapogattam, igazán érzékeny nem volt rá, és semmi furcsaságot nem vettem észre rajta. Na meg hamarosan félig meddig kezdte használni azt a lábát is…mivel nem dagadt semmi és neki megint játszani volt kedve hát engedtem…még vagy 10 percig sántikált, illetve ha megállt, akkor a “bibis bábit” a levegőben tartotta…

Végül megint teljes gőzzel rohangált a másik kutyák után, ekkor már tudtam, hogy semmi baja…egészen addig amig másodszor is sikreresen odavágta magát…jó, most sokkal kisebb volt a puffanás, most pedig az első “lábicskóját” csapta a földhöz, de mondjuk erre nem sántikált fél percnél tovább….

Nagyon várom, hogy már “stabilizálódjon”… igaz, szinte napról napra “biztosabban” áll a lábain, és már képes egy két “akrobatához hű” ugrásra is…főleg amikor az oldalból szökken le…de még jó sokat kell rohanjon amig végre tényleg “megáll a saját lábain”. Hiába na, felnőni még kutyáéknál sem egyszerű.

Ma el kellett mennem a városba, természetesen PrezLeenek ilyenkor az a dolga, hogy őrizze a házat…na nem az egészet, mert akkor tuti biztos valamit szétszed…eddig a helyén egészen ügyesen ült, de természetesen mindennek van egy vége…és ma ugye tevékenykedett…Méghozzá azzal kezdte, hogy egy papirt cafatokra tépdesett és az egész puzzlet kirakta a parketten…de annyira azért nem okos, hogy össze tudta volna rakni…

És látok egy fehér, műanyag izét is a földön…nézem nézem és egyszerűen nem esik le, hogy mi az…és honnan származhat…amig nem veszem és hirtelen feltalálom a “spanyol viaszt”…hiszen az a ketchupos flakonnak a teteje…jó  jó de hol a többi? Mert az asztalon nincs…végül meglátom a produkciót…a ketchupos flakon a földön…és a falon “vérfoltok” vannak…A drágaságom meggyilkolta a ketchupot! Na szerencsére alig látható nyomok maradtak a falon…megsikáltam, lejött amennyire le, de végül is egészen dizájnos kis pettyecskék látszanak ahol megsuróltam… Van ilyen is. Valahol úgy rémlik, hogy volt valami egyéb is…de nem jut eszembe mi.

Ugye dolgoznom kéne…és PrezLeenek ez nagyon nem tetszik. Mindenféle trükköt alkalmaz, csak nehogy egy percig a monitoromat nézzem mereven, mert az már baj…szerinte. Hiába szólok rá, hiába hisztizek…semmi. Jön, megcsípi a karomat, megböki az oldalamat, ráncigálja a bluzomat, szóval kötekedik ezerrel…

Ma azonban kitaláltam valamit… vagyis azt, hogy ha “vadul” akkor kicsapom…és még csak nem is kell a konyháig vigyem, hogy “elgondolkozzon és lecsillapodjon”…egyszerűen kizárom a szobából. Aztán kb 2 perc múlva csak áll az ajtó előtt, szomorú szemekkel néz be…és látszik, hogy nagyon de nagyon bejönne…beengedem, a helyére megy, oszt lefekszik. Na kiváncsi vagyok meddig fog ez működni.

Persze tudom, élvezetesebb lenne reggeltől estig játszani, vagy kertes házban is vagányabb lakni…de a lottó főnyeremény még várat magára…és a kertes ház sincs meg (MÉG :D) . Úgyhogy más választás nincs…mint PrezLeenek megtanulnia, hogy ha dolgozom, akkor békémet hagy. Ha nem hagy…akkor kimegy a hidegbe.