Dum Dum lett Győzőnek az új neve… már egy jó ideje ráragadt, valahogy olyan a járása, olyan Dum Dum-s.. végül is ezt látni kell, hogy valaki megértse, miért is lett Dum Dum Győzőből..annyira automatikusan így kezdtük el nevezni, hogy már szinte jobban figyel a Dum Dum-ra mint a Győzőre 😀
Hónap: 2008 szeptember
Hétvégi fotók
Győző fejecske
végre véget ért a tüzelési időszak, így Balázsnak is elmúlt a szökhetnéke…el lehet engedni…amint éppen napozik
még átfér PrezLee alatt… de már nehezen
a sebek…végül kaptam valami emberre való sebkenőcsöt és azzal bevakoltam PrezLee pofiját is…
Győző szórakozik valamivel…
elég “normálisan állt”…
meddig várjak még rád???? Imád liftezni… már idegesitő, hogy ha valaki fel akar a liftel menni…PrezLee azonnal rajta terem, és mint az igazi jó kutyák máris leül és várja az indulást. Győzőt ellenben semmivel se lehet meggyőzni hogy rálépjen a liftre.
Az úton a kert fele megint megállt “normálisan”, persze ezt is le kell fotózni ugyebár.
Néha elnézem…hogy nem döl el az ilyen balett mozdulatoktól?
Mélázik…pedig nem is voltunk a 100 holdas pagonyban…és ő nem is Füles!
Hülye állás…hát nem volt egyenes a talaj.
Valamire nagyon figyelt
Győző alszik…
Ezek amolyan “no comment” képek…így alszik Győző…
A huncut
PrezLee nagy huncut…erre már rég rájöttem… Tegnap este, nézegetem a “Four Weddings and a Funeral” című filmet, ő nagyon ügyesen feküdt és ALUDT a pokrócán…végre egy reklám, gondolom ez idő alatt megejtem a fogmosást…ki is megyek, valami 5 percnyit maradtam “távol”… és mire visszajövök, PrezLee természetesen “kis kiflit” játszik… az ágyam tetején. Sőt… olyan mélyen alszik, hogy döbbent szemekkel néz amikor húzom lefele… mocorog még és semmi kedve nincs lepucolni az ágyamról… de lekerül, kissé neheztel rám, de megint összegömbölyödik a földön, a helyén…
Nem világtradédia… az én szememben egyáltalán nem az… valahol nagyot mosolyogtam magamban, mert emiatt egyszerűen nem tudok haragudni rá. Miért lenne olyan nagy baj, ha esze van a kutyának??? Elvégre a hülye is tudja, hogy a gazdi puha meleg ágyában finomabb aludni mint a kemény földön, ahol csak egy pokróc van… De végül nem hagyhatom ott aludni…Mert ugye ezt nem akarom.
Nem telt el kb még egy jó félóra…valami megint eszembe jutott… a helyzet ismét ugyanaz. PrezLee mélyen alszik a földön, a helyén… azt hiszem ezen alkalommal kb 1.5 percet voltam szobán kivül… és természetesen most is az ágy közepén találtam meg, ismét “kis kiflit” játszott, és majdnem “engedtem” … annyira aranyos volt… a fejét a kispárnámra tette 😀 Na megint lecibáltam onnan… És egy jó félórát azzal töltöttem, hogy röhögtem magamban…
Autózás
Mondanom se kell, de mindenfélét olvastam arról, hogy a kutyák nem szeretnek autózni… Kissé furának tünt nekem, hiszen minden eddigi kutyánk valahol autóbolond volt, önként ugrottak ki be a kocsiba, szóval ezzel nem volt soha semmi probléma. Nagyon reméltem, hogy PrezLee is ilyen lesz…és nem csalódtam benne negativan…mi az, hogy autós problémák? No ez nállunk teljesen fordítva jelentkeznek… Addig van gond amig sikerül elrendezenem a hátsó ülésen a pokrócot, mert hadakoznom kell a kutyával, aki amint kinyílt a kocsi ajtaja, mindegy, hogy melyik, de azonnal be akar ugrani… ha meg véletlenül sikerül neki, és mondjuk a pokróc nem került az ülésre akkor elég szívós munkát igényel amig ki lehet hámozni onnan…
Már úgy is jártam, hogy nem szándékoztam menni sehova, csak éppen kerestem valamit a kocsiban…PrezLee behuppant és rettenetesen szemrehányó szemekkel nézett rám amikor tudattam vele, hogy biza nem megyünk sehova… és igenis ki kell szállnia a kocsiból. Volt olyan, hogy elsőre a kutyát pakoltam be… utánna vissza a lakásba és még negyedórát szöszmötöltem amig mindent ellenőriztem, csomagokat leszállítottam, bepakoltam a kocsiba…és ő addig szoborként, mozdulatlanul ült a kocsiba…még akkor is amikor az ajtót nyítva felejtettem.
Üzletben vásárolni is simán tudok (persze ha nincs kint katasztrófálisan dög meleg…) mert ő csak üldögél a helyén és türelmesen vár. Jó, nem két órát, de a negyedórát kibírja.
Az autóban önként vette fel azt a szokást, hogy a hátsó ablakon néz ki…néha olyan mint azok az ősrégi bólógatos műkutyák, csak néz ki, szemlélődik és elvan mint a befőtt… hányás, rosszullét, soha nem jelentkezett… Az ablakon nem szereti kidugni a fejét, ez valahol ugye még jó is. Még akkor sem amikor mondjuk dugóban ácsorgunk…
Valahol nagyon örvendek, hogy ilyen jól kialakult az autózási mániája… És nagyon mókás tud lenni, ahogyan ha a garázsba megünk néha ad egy egy nyelves puszit a kocsinak… nemhiába az én kutyám 😀 mind a ketten imádjuk ezt a kék tragacsot 😀
Sebek
PrezLeen van két seb.. az egyik az orra tövében, a másik az alsó állkapcsán. Szerintem ezt még szerdán szedte össze, gondolom mind a kettő onnan származik amikor egy kanyarba hatalmas kicsúszás utan jó fél métert surolta a betont amíg megállt… Az egyiket még csütörtökön észrevettem, a másikat csak tegnap este… Nem is tudom mit kenegessek rá, itt nincs semmi kence meg ahhoz hasonló…