Ma ebédre voltunk hivatalosak…jobban mondva én, és természetesen PrezLee se maradhatott itthon…
A hangulat nagyon jó volt, rengeteget röhögtünk a PrezLee-gyerekek viszonyokon…és ha belegondolok mennyire pánikoltak tőle..és most hogyan viszonyulnak hozzá, hát biza nem kis büszkeség tőlt el…
PrezLee megint valami rossz fát tett a tűzre…. ugye a kajás tálja biztonságban van, hiszen evés után felkerül 2 méter magasra, ahonnan nem tudja leszedni…de a vizes tál…hát azzal bajok vannak…mert időnként kiborítja a vizet, oszt elkezdi cipelni a tálját…és ma még jobb szórakozásra talált…meg is rágta.
És még mindig nem akarta befejezni a rosszalkodást…úgy gondolta, hogy ha kicsit megrágja az iróasztalomat is akkor dizájnosabb lesz a széle…
Még friss és üde PrezLee, rögtön, ahogy megálltunk útban a kiállítás fele… mert volt egy hosszú kocsisor:
A hosszú kocsisor, balra a hagymaföld…ami nem látszott hagymaföldnek, a képen se látszik, nincs is ott, nem kell keresni, de oda mentünk sétálni egyet, majd nem sokkal azután, hogy kijöttünk onnan…megjelent egy “hagymapásztor”… bottal, kutyával…szerintem engem és PrezLeet keresett…de annyi kocsi közül nem tudta hol lehetünk 😀 De mivel egyetlen hagyma se hiányzott (gondolom megszámolta őket) nem jött komolyan keresgélni…
A nevezetes esemény itt történt:
de ezt…csak egy órányi várakozás után tudtuk meg…az alatt az idő alatt sikerült haladni annyit, hogy meglássuk a táblát is, mert rengetegen visszafordultak.
PrezLee is nagyon unta a kocsiban…így jöttünk mentünk, majd elfeküdt a kocsi árnyékába
És végül “türelem rozsdát terem” mottó alatt elindultunk…
Emiatt a kocsi miatt álltunk kb. 2 órát…
Itt még mindenkit megpuszilós hangulatban az úrfi…alíg bírtam tartani, mert valamerre indult volna…mindegy merre, hiszen mindehol kutyákok voltak!!!
Egy argentin dog, amelyik nagyon tetszett…
Egy gyönyörű, óriási szentbernáthegyi
PrezLee amint épp egy kislány simogatását élvezi…
Már lenyugodva és elég türelmesen:
És ilyen szép kutyákat láttunk:
A fejkendős “lányokon” jót nevettünk…
Erről pedig csak a fényképek utján szereztünk mi is tudomást (PrezLeevel), ugyanis kettesben maradtunk őrizni a cuccokat…persze ez semmiség egy dobival 😀
A sok eseménytől megéheztünk…Egy szép fejű fekete dobi volt a szomszéd asztalnál…de a végén csak ennyit sikerült belőle elcsipnem…
PrezLee kunyizik…
majd leül és csorog a nyála…jó jó a végén ő is kapott falatkákat!!!
Két dobi elmenőben…
És hazafele úton… PrezLee ismét “produkálta magát”
Majd belefáradt és a lehető legkényelmetlenebb pózban és helyen hazáig aludt:
Nos ez volt képekben a Vásárhelyi kutyakiállítás egy kis porcikája..
Csütörtökön felhívott Réka…hogy volna-e kedvem?? Volna há.. mert mennénekVásárhelyre a kiállításra, kaptak bébiszittert a kislányuk mellé..Nem sokat gondolkoztam, azonnal beleegyeztem, hiszen valahol megfordult a fejemben, hogy menjek el PrezLeevel, de mivel még nem voltak rendben a papirjai, hát nem tudtam volna benevezni idejében… és csak úgy leutazni annyit, költeni a pénzt benzire hát nem érte volna meg…Ma reggel indultunk, és viszontagságos utazás után nagy nehezen jó sokat késve elérkeztünk a kiállításra…
Útközben, volt egy hatalmas baleset, ami miatt a forgalom egy olyan jó két órát volt leállva… Se menni se jönni nem lehetett…Végül ezzel volt nagy szerencsénk is…hiszen mindenki már tudott a kiállításon a balesetről, mert az úton ragadt jó néhány kutyás… így még a rendőr is kinyította a lezárt útat, hogy tudjunk “bemenni a kiállításra”, mondtuk né, kutyával vagyunk, be kell érnünk, tudja a balesett miatt késésben vagyunk 😀 és persze tudta a balesetet és beengedett… hülye de nagyon hülye szerencsénk volt ismét, a kiállítás bejáratától alíg pár méterre kaptunk “ennél jobb már nem is lehet” parkoló helyet…ami igazán nagy szó, hiszen rengetegen akik korábban érkeztek (ismerősök) mondták, hogy nem tudom hány utcával arréb találtak csak helyet!!! Mondogattam is, hogy “hiába na, hülyéké a szerencse”…
Szemtelenül hosszú sor volt a bejáratnál, de ekkor támadt ismét az az ötlet, hogy “berohanunk”…ugye a baleset…késésben lennénk meg ehhez hasonló…hát nem mondom, hogy majdnem belöktek a kapun, még csak azt se kérdezték ki fia borja lennénk mi és egyebek…símán besétáltunk mint aki tényleg nagyon izgatott, hogy lekési a birálatot…
Persze nem szép dolog a “pofátlanság” de hasznos…hiszen így PrezLee úrfi megtapasztalhatta milyen is a kiállításokon lenni, ahol minden másodpercben minden oldalról egy kutya bukkan fel, ahol a tömeg egyszerűen “elviselhetetlen”, ahol mindenki jön, megy igyekszik, ahol ugatnak, morognak és a többi.
Meg kell mondanom, hogy PrezLee megint “állta a sarat”, kitűnően viselkedett…Kezdetben természetesen nagyon izgi-mozgi volt, minden kutyához oda akart menni, puszit nyomni az orrukra, akkor is ha ezek örvendtek neki vagy sem, de hamar megértette, hogy az hogy ott van, még nem jelenti azt, hogy egy újabb játszópajtást talált…A végén már “lazán” tudtunk sétálni a kutyák között, itt ott még volt egy egy nozi-puszi, de semmi komoly. Találkoztunk egy 4 hónapos barna dobival, egy barna kannal, és jó pár feketével. Egy fekete lányzóval rendeztek egy “táncot”, de persze mind a kettő pórázon, de annyira aranyosak voltak ahogyan hajlongtak és szökkentek egymás előtt, hogy hamarosan nézőközönség is támadt…
Vettük a fáradtságot és megkértünk egy birót, hogy úgy, csak a miheztartás végett mondjon egy rövid véleményt az ebzetről “off the record” …hát nem mondom, de dagadozott a májam, amikor azt mondta, hogy nagyon szép a feje, a lábai is szepek, egyenesek, jól állnak, minden jó rajta, és mivel kölyök, az egyetlen amit mondhat róla, hogy “nagyon igéretes” 😀
Meg akartuk várni a dobermannokat is, de hát már rettenetesen késő volt, és haza szerettünk volna érni még sötétedés előtt…a ringben még csak a tacskók forogtak körbe, a dobikat meg láttuk versenyen kívül, így nemsokára haza is indultunk.
Hamarosan érkeznek a képek!
Az erdőben éppen azon igyekeztem, hogy győzzem meg a jólnevelt ebemet, hogy vesse magát az úton lefele guruló labda után, amikor arról (balról) egyszer csak valami lövöldőzéseket hallottam. Hogy mi lehetett, fogalmam sincs..de hogy ennek a kutyának kötélből vannak az idegei…hát az is biztos. Még csak össze se rezzent az egyáltalán nem normális hangokra… figyelte, hogy honnan jönnek, de mintha csak a madárcsiripelést hallgatta volna, nem igazán szentelt neki nagy figyelmet…Kiváncsi vagyok, mikor majd a komoly “edzéseken” lesz lövöldőzés mit fog szólni hozzá…
Nem kimondottan ijedős…tegnap Feri bácsi “bosszantotta” tett mintha neki menne…a reakciója: nagy csodálkozó szeme… semmi rezzenés…csak nézte, hogy mégis mit akar az az ember tőle..
Mivel ajánlotta Lacika, hogy minél variáltabb helyekre vigyem, ne szokjon meg egy valamit, hát az az ötletem támadt, hogy akkor ma biza elmegyünk és “gyakorolunk” egyet a hámmal…Nagyon jól áll neki a piros hám 😀 olyan szép benne…
Elértünk, és nekiindultunk ufót vadászni… az egész olyan mókásan kezdődött…leparkoltam a kocsit, majd kiengedtem az ebzetet… jó távol valakik éppen piknikeztek. PrezLee kiugrott a kocsiból, majd kihúzta magát és tette a nagyot… jött ment és kezdett intézkedni, ugyatott kettőt hármat, mint aki most jól megaszongya… De amúgy nagyon szótfogadó volt, elsőre visszajött hozzám… olyan 5 percet kinlódtam amig ráadtam rendesen a hámot majd nekiindultunk…gondoltam fog húzni…dehogy, ahogy ellenerőt érzett lassított majd megállt…de fog ez menni. Tekeregtünk egyet az erdőbe, labdáztunk, majd visszatértünk a kocsihoz. Ez volt az első “munka-kiruccanásunk”…végül is csak sétáltunk, és a séta felén ráakasztottam a pórázt és biztattam, hogy húzzon. Belejön. Lehet kéne kössek egy cicát egy bot végére… de így is működni fog.
A fényviszonyok rettenetesek voltak…csináltam pár nagyon gyenge képet. Még jó, hogy akadt olyan is ami sikeredett 😀
Ime a gyönyörű dobika az új piros hámmal:
