Visszajöttem!

Olyan fél 10 fele indultam be a városba, jó döntés volt várni eddig, mert elkerültem a reggeli csúcsforgalmat, aránylag kellemes volt az utazás. PrezLeet itthon hagytam, mert teljesen felesleges lett volna bekocsikáztatni, hagyni egyedül a szobába, majd a dög melegbe visszakocsikáztatni…Érdekes módón olyan félórája lehettem távol az ebemtől, járkálva az utcán csak arra tudtam gondolni, vajon mit működik, mennyire szedi szét a házat anyuméknak meg ed hhez hasonlóak. De legalább nem kellett a dög melegbe várjon rám és szomorkodjon amiért egyedül hagytam.

El kellett menjek fizessem ki a villanyt, kicsit elmaradtunk, és meg is feledkeztem róla, kaptunk felszólítást, hogy 14én levágják, mármint holnap… ha nem fizetem ki. Na meg a virágaimat is meg kellett locsolni, és PrezLeenek is be kellett szereznem valami bolha elleni izét.

Villanyt nagyon hamar kifizettem, onnan elindultam bolha elleni dolgok vadászatára. Hát a felhozatal nagyon gyenge… Mármint van Frontline, erről hallottam, hogy nagyon jó, de semmi egyéb valamire való terméket nem lehet kapni… Mármint amiket megint ajánlottak: kiltix, scalibur, advantix, Luposan…Persze vannak mindenféle színű és szagú, soha nem hallott termékek, amelyek bár lehetnek jók, de mégsem ajánlja őket senki… Úgy látszik még mindig inkább az olcsó termékeknek van piaca…

Végigjártam 4 vagy 5 pet shopot, illetve állatpatikába is benéztem, és megnéztem milyen árak vannak… Mivel csak a Frontlinera számíthattam, hát ennek néztem árat: egyik helyen 45 lej, másik helyen UGYANAZ a termék 58 lej… a harmadik helyen  tudtam, hogy 37 lejért láttam, így hát odáig is elbaktattam és megvettem ott. Ha még keresek akkor meggyőződésem, hogy még olcsóbban megkaphattam volna… csak már nagyon sokat jártam, és rendesen meleg is kezdett lenni… így lesz ami lesz alapon megvettem ott… Mert nem arról van szó, hogy nem veszem meg neki, de azért 37 és 58 lej között elég rendes különbség van… ráadásul az olcsóbbiknak titulált boltban volt drágább…

Vettem még két, a faluban lakó kölyöknek féreghajtót, mert bár rendszeresen kapnak enni a féreghajtás biza elmaradt… de remény van,mert  megkérdeztem a gazdiját, hogy adott e nekik, aztán miután “megbeszéltük”, hogy hát biza kéne adni nekik… minden habozás nélkül beleegyezett… úgyhogy egy állatorvosi rendelőbe is ellátogattam és vettem a két kicsinek féreghajtót.

Ezután hazaértem, megöntöztem a virágaimat és szerencsére eszembe jutott, hogy hozzam ki a régi laptopomat… hiszen működöképesen ácsingozik a szobába, és itt meg nem kell az anyukámék gépég nyúzzam…Így most a laptopon próbálok  tenni venni rajta, de kicsit furcsa ez…

PrezLee “elveszett”

Na nem kell mindjárt rosszra gondolni, csak éppen nem találtam sehol. A házban minden csendes, én olvastam, apukám piszkált valamit, a tesóm játszott, anyukám a kocsiját pucolgatta. Egy fél órával azelőtt PrezLee bent volt majd kiment. Megnéztem mit csinál, és láttam, hogy nyugisan fekszik az árnyékban… nosza ekkor kezdtem kicsit elmélyedni az olvasásba… nyugodt lélekkel, hogy biztos alszik egy nagyot.

Egyszer mégiscsak elindultam körbenézni és kinézek a kertbe, PrezLee sehol, átmegyek a másik udvarra, ott sincs, körbejárom a kocsit, netán valahol elfeküdt… nincs. Mi a fene??? Hívom, semmi válasz, be a lakásba, keresgélem az ágyakon, ágyak alatt… biza a kutya eltűnt… tudtam, hogy nem “tűnhetett” el igazán, de mégis furcsa volt, hogy nem jön elő akkor se ha hívom…

Nosza ezután kiderült… PrezLee úrfi “segített” anyukámnak a kocsi belsejét kitakarítani. De oly nagyon segített, hogy hamarosan belealudt a dologba. Még mindig semmi… de a kocsi hátsó ülésén aludt amikor forgolódás közben legurult az ülésről, amolyan “két szék közt a pad” alatt módón! Itt találtam rá, akkor ébredhetett fel, mert teljesen értetlen és mondhatni bamba képpel meredt rám és valahol szerintem nem értette mit keres a kocsi padlóján!

PrezLee és Balázs…

Első fázisban rettenetesen féltettem PrezLee-t Balázstól… na nem azért mert szándékosan bántaná, hanem azért mert Balázs nincs igazán szokva rengeteg más kutyákkal és kölyök kutya még ritkábban volt körülötte. Szóval nem volt honnan tudjam, ismerjem a Balázs reakcióit egy “törékeny” kölyökkel szemben. Azt tudtam, hogy eléggé “normális” de frászom volt, hogy netán egy “helyrerakás”-nak lehetnek a kicsire nézve nagyon rossz következményei…

Így az első találkozások elégé limitálva voltak, és a Balázs reakciói is eléggé “kemények” voltak a kicsivel szemben… Ijesztően vicsorgott, meg morgott neki… Gondoltuk ha kivisszük semleges területre akkor jobb lesz, hiszen a másik kutyákkal is rendesen kijött, amikor az udvaron kívül voltak! És mindhárman kanok lévén ez nem rossz jel… szóval jó esély volt, hogy ne legyen gond. És így is történt. Ahogy a kapun kívülre kerültek Balázst mintha egy varázsütésre megváltoztatta volna valaki, egyáltalán nem morgott a kicsire, sőt volt hogy egy két játék jelet is felfedeztünk a mozdulataiba.

Kicsivel azonban több kellett neki, hogy elfogadja a kis jövevényt, például nem lehetett egyszerre simogatni a két kutyát. Ha Balázst próbáltam megsimizni, és PrezLee közeledett megint nekifogott morogni rá. Igyekeztem trükkösen eljárni, és olyankor magamhoz hívni Balázst amikor PrezLee valamivel nagyon lefoglalta magát, így megadni a neki járó simogatásokat…

Amikor “időszerűtlen” sétákra indultunk PrezLeevel, mindig vittem Balázst is, hátha sikerül neki összekötnie a kiskutyát azzal, hogy hurrá séta, és nem azzal, hogy “ellenség”. Jelenleg, ha meglátja Balázs, hogy indulok ki az ajtón, és ott van mellettem PrezLee is, örömtáncba kezd, mert tudja, hogy nagy valószínűséggel ő is jön.

Nagyon szerencsés az udvarunk, ugyanis tulajdonképpen egy házhoz kettő tartozik. Középen van a ház, úgy, hogy elválasztás esetén az ebek nem láthatják egymást, így nem piszkálódnak, “nem látom, nem létezik” alapon.

Kezdetben PrezLee-t óvtam Balázstól, most kicsit megváltozott a helyzet, ugyanis most inkább Balázs miatt van elkülönítve a kisherceg…mármint azért, hogy hagyja nyugodtan pihenni az öregurat! De ez már nem állandó, egyre gyakrabban hagyjuk a két udvar közti átjárót nyílva, és már olyan is történt, hogy a két kutya békésen szundikált pár méterre egymástól, anélkül, hogy egyik vagy másik zavarva lenne.

A tegnapi séta alkalmával meg a “szenvedő” alany szinte végig Balázs volt… nem tudott menekülni a kicsinek a játékra való hívásaitól, a végén nem volt más választása mint játszani vele…Szerencsére ahol tegnap sétáltunk lakatlan… felverték volna mindenkit a hangoskodásaikkal… főleg PrezLee imádja hallani a saját hangját ..

PrezLee és Gyuri bácsi

PrezLee nagyon szereti a vendégeket… túlságosan is szereti, de igazából ez csak azért rossz, mert mikor jön valaki akkor pár percig le kell fogni, hogy csillapodjon, és ne ugráljon fel  mindenkire puszit osztogatni. Pár perc után megnyugszik és “normálisan” tudja üdvözölni a jövevényt. Na de Gyuri bácsi más tál tészta… ugyanis Gyuri bácsi szereti a kutyákat. Első perctől kezdve amikor bejött játszott vele, megsimogatta, dögönyözte… erre a mostani üdvözlése Gyuri bácsinak különleges lett: meglátja és mint egy őrült nekifog rohanni… lehetőleg valami körül. Vagyis lehet nem mondtam elég érthetően 😀 PrezLee kezd rohanni, nem Gyuri bácsi … vagy 4 kör a kocsi körül, majd jöhet a “rendes” üdvözlési mód, (nem a normális, hanem a heves)

Érdekes, hogy csak Gyurinak rója a köröket…

Majdnem agilityzünk

Azért csak majdnem, mert még nem találtam megfelelő deszkákat a mini pálya elkészítéséhez. De két átugrani való akadályt egyszerű volt összeállítani, 2 tűzifa hasábból és egy hosszabb lécből. A magasságuk olyan 10 centi körül van, és arra dobom a labdát, vagy mutatom, hogy át kell ugrani. Az, hogy átugorja, símán megy, amikor kedve van játszani… vagyis amikor nagyon kedve van játszani… ha csak ímmel ámmal “tevékenykedik” akkor átlépi az akadályt, és ez már jel, hogy ideje abbahagyni.

Az a baj, hogy ha szaladok mellette, akkor ő úgy látja jónak, hogy velem foglalkozzon, próbáljon levadászni, elkapni a nadrágomat, mintsem szaladni mellettem. Persze ilyenkor abbamarad a játék, de mintha nem fogná fel, hogy azért van vége mert csipked… még kell gondolkozzak hogyan oldjam ezt meg.

Bolhák

Azt hiszem ennyi volt a Frontline hatása… kezdetben egyetlen “vadállat” se telepedett meg rajta, de ma találtam úgy 7-8 bolhát. Gondolom a másik kutyától szedhette össze, vagy a porból, az udvarról.

Egyelőre “kibolhátalanítottam”, persze ez nem megoldás, de csak szerdán fogok bemenni a városba, hogy vegyek neki valami szert. No meg a másik ebnek is. Azt hiszem megkezelem ismét Frontline-al, de az is lehet, hogy veszek egy bolha elleni nyakörvet is.