Hónap: 2008 augusztus

Ez a kutya ki fog enni a vagyonomból! Tedi kutyám egy válogatós, “nyafogos”, “csak akkor eszem ha kedvem van” típusú kutya volt. Ha netán elutaztam akkor nem volt hajlandó enni… ha meleg volt akkor sem, ha hideg akkor azért… mindig talált valami “okot” csak ne kelljen ennie. Ez bezzeg… megenné a hűtőszekrényt is ha bekenném egy kis szalonnával! Kenyeret nem szoktam neki adni, de azt is imádja. Ha valami lepottyan az asztalról első dolga, hogy felkapja… legyen az hagyma, fokhagyma, paprika, bármi. Jó ezeket nem eszi meg, de a fél citrommal is amit ma kapott heccből, berohant a helyére és csak ott vette szeműgyre a zsákmányát… Na de ha kajáról van szó, akkor maga lesz a megtestesült jóság, a szótfogadás mintaképe, a feszülő szobor…

Csak nekiállok elkészíteni a kaját, és máris vigyázzba ült, úgy vár mozdulatlanul amíg a kajás tálját leteszem … és mivel ez a “parancs” is kajára ment ki, nem nyúl hozzá. Vár, hogy mondjam neki “szabad”…. Ma amíg vacsoráztunk, nem állt neki kunyerálni, de közel hozzánk lefeküdt, majd egy kb 30 centis nyálképződménye keletkezett… gondolom csak hobbyból és nem azért mert amíg ettünk minket bámult…

Iszonyú meleg van, árnyékban 34 fok.  A napon mint a sütőkemencében. Hogy egy kicsit kellemesebbé tegyük a levegőt beindítottuk a kerti locsolót az udvarnak az egyik részén. De kedvem, erőm és energiám nincs semmire. PrezLee egyik árnyákos helyről fekszik a másikra. Időnként egy vizes ronggyal végigtörlöm az oldalát. Majd estefele elmegyönk egyet sétálni, akkor már kellemesebb lesz a levegő.

Ma kellett volna legyen a nagy meglepetés napja, de sajnos nem jött össze. A barátaim, akik el kellett volna hozzák a kiskutyát jó messziről sajnos nem tudnak ma elindulni, valószínűleg csak vasárnap lesz belőle valami. Ma egész nap szomorú voltam, mert nagyon számítottam arra, hogy ma meglepetést okozunk anyukámnak… tegnap elbeszélgettünk Gyurival, megint szóba jöttek a kutyák és amint Szentbernáthegyire esett szó, anyukám majdnem elsírta magát… pedig nem is tudja milyen közel van a kicsikutya… mert még mindig nem árultuk el neki.

Délután kezdtem helyrejönni, amikor a nagy meleg enyhülni kezdett, játszódtunk a vízzel az udvaron, de ennek eredményeképen én lettem sokkal vizesebb mint PrezLee… neki nem nagyon tetszik a vizezés… majd vagy belejön, vagy mégsem.

Miután lement a nap elindultunk sétálni a két kutyával, és hogy elkerüljük az unalmassá válást másfele mentünk mint tegnap, de elmesélni elég nehéz, hiszem amúgy is csak a környéken járkáltunk.  De elindultunk a földúton, majd feltértünk egy lekaszált földdarabbon, átkeltünk egy kis bozóton, és innen elindultunk felfele a dombon. Egy hatalmas kört írtunk le, és ami ismét kellemes meglepetés volt, hogy bár Balázs időnként eltávolodott tőlünk, PrezLee mégsem követte, hanem az én közelembe maradt… Ez így nagyon jó, mert egy kicsit aggasztott az ahogyan ment amerre a szeme látott az elején.

A nagy sétán kívül csak rosszalkodott és aludt: kötekedett Balázzsal, aki nem akar játszani vele állandóan, ezért hangos hisztibe kezd. Ugrál előtte és lehetőleg a fülébe ugat a másik kutyának… Csak akkor hagyta abba, ha rászóltam … és kint maradtam az udvaron csősznek… amint beléptem azonnal kezdte előröl. Az alvásáról készítettem pár fotót, de sajnos ez a számítógép így is túlterhelt, a fényképfeldolgozástól félek kiakad, így szép dobermann fotók a barna huncutsággal csak valamikor jövő héten lesznek… Addig is elmesélem, hogy most vettem csak észre, hogy a kanapénak a nem tudom minek nevezett, alsó, vékony anyagból levő valami porfogó vagy mi szépen fel van szaggatva… és garantáltan csak a PrezLee mesterkedése lehet, mert más senki nem olyan lüke, hogy az ágy alatt aludjon… Na de már teljesen lényegtelen… majd kitalálok valamit és megoldjuk, ha nem akkor nem, hisz úgyse látszik!
Már kb egy jó órája alszik, és nagyon megijesztett… ugyanis az úton elhaladt valami szekér, és ezt neki mindenképpen meg kellett ugatnia… Rémes amikor a nagy csendben egyszer csak elkezd hangosan ugatni 😀 állandóan megijedek… talán csak az rosszabb amikor álmomból költ fel, mert elment valami az utcán…és hadd ne mondjam, hogy a pokróca az ágyam mellett van, a fejemnél :))

Délután megérkezett Gyuri bácsi, megiszogattuk a kávét majd megkóstoltuk a maradék meggy likőrt. No ebből igazán nem volt sok kóstolnivaló, mert a kanta alján inkább csak a meggyek lézengtek, a likőr már alig. De aztán, hogy jól eltelt a délután, és már senkinek nem volt kedve dolgozni vagy tenni venni, eldöntöttük, persze Gyurival az élen, aki reklámozta a 4 hidegben tartott sörét, hogy felsétálunk a tanyára és nemcsak, hogy megszabadítjuk a söreitől, hanem még szalonnát is sütünk és valószínűleg halat is…

A szomszédok megtévesztése érdekében sokan sokfele indultunk: Gyuri bá neki indult a kocsival a hegynek, én gyalog a két ebbel, majd a sort (hátvédként) anyukámék zárták a három kecskével… Annak ellenére, hogy a rajtnál másodiknak indultam és elméletileg kocsival sokkal hamarabb kellett volna odaérnie a házigazdának, mégis én voltam aki elsőnek felsétált! Persze nem fogadott senki virágesővel, és egyéb kellékekkel, mert hát senki nem volt otthon.Hiába helyi ebeket, egyik sem jelentkezett… Csöpi, Pötyi, Butykó meg a másik Butykó (a két kölyöknek egy neve van 😀 ) és a többieknek hűlt helyüket találtam.. pár perc múlva megérkezett Gyuri bá, majd édesapámék is a kecskecsordával.

Vicces volt elnézni, ahogyan kezdetben a kecskék nem akartak bejönni a kerítésen belül, majd végül is úgy döntöttek, hogy jobb bent mint kint, és a Rumburakot is bekergették a házába…

Elsörözgettünk, elszalonnáztunk, megvitattuk a világ dolgait, a kutyák kijátszották magukat, majd holdvilág fényénél lesétáltunk a dombról. A teljes létszám 9. Ebből három kecske, két kutya és mi négyen. Érdekes módon most már a kecskék is és PrezLee is megszokták egymást, egészen szépen elvoltak a hazafele vezető uton.