Íme Győző… anyukám kutyusa.
A nevet onnan kapta, hogy ezelőtt 20 évvel, amikor a német dog volt pindurka kölyök, első kirándulásunk alkalmával, egy “óriási” vizslával találkoztunk… A vizsla egyszerűen hatalmas volt a német dog kölyökhöz képest…és a vizslát Győzőnek hívták. Kb egy évre rá, ismét találkoztunk az “óriás” Győzővel, és egyszerűen nem bírtuk elhinni, hogy a német dog mekkora hatalmas mellette…Nos innen a név…
Mint minden fajkutyánál, a dobermannoknak is vannak “jellemző” betegségei. Egy listát találtam ezekről, és gondoltam beteszem ide. Sajnálatos módon Tedi kutyámnak “Dilated Cardiomyopathy” nevű betegsége volt, de végsősoron szerencsére a tünetek csak 9 éves kora után jelentkeztek. Addig boldogan élt és nem is tudtuk, hogy van neki ilyen.
Ime a link a Dobermann betegségekkel
Elszomorító, elkeserítő, kegyetlen. Az emberek (úgy általánosságban) és ahogyan bánnak az állatokkal. A magasabb rendű faj… azt mondják, a legokosabb… de ez sem igaz. Az egyetlen jelző: a legkegyetlenebb. Borzasztó.
tegnap délután vendégek voltak nálunk. Köztük olyan emberek akiket PrezLee ismert, és olyan is akivel csak egyszer találkozott, de az nem sokat foglalkozott vele, vagyis nem voltak “barátok”… Az érdekes az a dologban, hogy kedvesen! üdvözölte őket, vagyis csóvált rendesen, körbejárta őket, somolygott mellettük, a “barátokra” kicsit fel fel ugrált, de mikor mind leültünk kávézni akkor kis csoda történt!
PrezLee mint egy rendes ebhez illik, leheveredett kicsit távolabb tőlünk, a konyha ajtó elé, és mindvégig onnan figyelte az eseményeket. Ez az első alkalom, amikor nem akar mindenáron mindenkit tetőtől talpig végig szagolni, csókolni, ugrálni, hanem az üdvőzlés után símán távolabbról figyeli az eseményeket. Egyetlen szóval se volt elküldve, vagy lefektetve…
Valami ősrégi vicc jutott ma reggel eszembe, de persze mint minden vicc az is csak félig… Nem jegyzem meg a vicceket rendesen, így megpróbálom körülírni.
Egy orosz elmegy Németországba, szállodába száll meg. Nagyon kell mennie WCre, de valamilyen okból kifolyólag nem találja meg az illemhelyet. Már nagyon nem tudja mit csináljon, de eszébe jut egy mentő ötlet: a lepedőre végzi el, majd ügyeskedve felcsapja a végterméket a plafonra. Minden rendben is lenne, de mikorra készül átadni a szobát egy darabka lepottyan földre. Bejön a hoteles bácsi, észreveszi a földön a “szörnyűséget” és rá mutatva eszeveszetten ordibálni kezd:
-Was ist das? Was ist das?
Az orosz bírja egy ideig, de egy idő után felmegy a cukra…Lenézően mutat a földön levő “semmiségre”:
-mit izgulsz? az a kicsi Vaszi! Fent van a nagy vaszi!
Na valami ilyesmi a vicc, talán valamit kihagytam, de a lényeg benne van. Persze, hogy egy elég idióta vicc, de reggel pont ez jutott eszembe. Ugyanis arra ébredtem, hogy PrezLee “bájosan” játszik a papucsommal… na ezt nem lehet megállni szó nélkül, azonnal kiugrottam az ágyból, rászóltam, elengedte, és ekkor láttam meg a földön a “kicsi Vaszit”… ez hányás formájában jelentkezett,kis fészek formájában elhelyezkedő fűcsomóként…Na ez bőven elég volt, hogy az álom manó azonnal kirohanjon a szememből…Kicammogtam a konyhába, beszereztem a feltakarításhoz elengedhetetlen seprűt, lapátot és visszajöttem takarítani. Siker koronázta erőfeszítésemet, kontra hányás nélkül sikerült összeszednem, jól megdicsértem magam gondolatban, míg visszatértem a felmosóval… ekkor láttam meg kicsit odébb a nagy Vaszit..további fűcsomó, illetve egyéb végtermék de ez most már a kutya másik végéből származott…
Na ennek a nagy Vaszinak egyetlen hatalmas hibája volt… vagyis kettő..l. a szüleim szobájának az ajtaja előtt volt, és természetesen förtelmesen büdös…Tiszta szerencse, hogy hamarabb ébredtem meg mint ők, de azt hiszem ez olyan 5 percnyi előnyt jelentett, mert már hallottam a mocorgásukat és azt, hogy indulnak kifele! Na figyelmeztettem őket a veszélyekre, majd gyorsan összeszedtem. Kb egy jó órányi szellőzés után már nyoma se volt a reggeli Vaszi szagnak…
Tiszta szerencse, hogy én ébredtem fel hamarabb! Lett volna kellemetlenség ha netán végiggyalogolnak az “aknába”!
Ma reggel természetesen azzal kezdte, hogy kiszedett az ágyból… Kikecmeregtem, kivittem pisilni, oszt gondoltam egy nagyot és visszabújtam az ágyikóba… de ezt csak én gondoltam így, mert PrezLee egészen másra gondolt… bejött és hol a takarót cibálta, hol a kezemet nyalta meg, vagy beleszuszogott a képembe de aludni azt nem… végül győzőt, mert az álmosságot teljesen kiverte a fejemből.
Időközben kiderült, hogy PrezLee nekirohant a szúnyoghálónak (valamelyik ébresztési epizód közben), gondolom tiszta erőből, fejjel, mert hálóstól ment ki… majd ugyanott jött be. De nincs vész! Amíg van ragasztó szalag addig minden megoldható! Kissé furcsán néz ki az a szúnyogháló, mert pechemre nem volt átlátszó szalag, csak valami feliratos reklám izé… de sebaj, megreparáltam a dolgokat…és felkészültem lelkileg, hogy kell vennem másikat anyukáméknak…
Délfele még rekkentő hőség volt kint, így nekifogtunk pancsolni. Igen ám, de valamiért PrezLee nem szereti csak a természetes, vagy akár ember által kreált vizeket, ami jóval nagyobb egy kádnál. Minden egyéb fürdési ellenszenvet vált ki belőle, így nagyon lassan és óvatosan kell bánnom a priccoló, vagy akár edény, hordó formájú víztárolókkal…De ma “megadta magát”. Addig csalogattam a vízhez, amíg két lábbal fel nem ugrott a nagy kék hordó szélére, majd onnan ivott vizet… Hogy mennyire sikeres volt a mai nap, azt elárulja az, hogy a végén már a slaggal játszottunk. Mégpedig úgy, hogy löttyintetem a vizet mellé, ő meg vadászta a leeső cseppeket.. Nem sokkal ezután a slagot, csurgó vízzel kezdte cipelni jobbra balra…
Olyan 5 óra fele megkért édesapám vigyem fel Gyuri bácsiig, nem volt kedve gyalog menni mert rettenetesen meleg volt. Így meglepetésszerűen becsücsültünk az autóba, őt meg itthon hagytuk… meg is lett az eredménye. Hazajöttem, egy két örömködés után megfogta a karomat és nem akart elengedni… nem szorított egy cseppet sem, csak éppen fogott, és rettenetesen bizalmatlanul nézett rám… mintha azt sugallta volna a tekintete: no így biztos nem fogsz tudni megszökni!!! Leültem, nem mozdult mellőlem, ismét megfogta a karomat és pár percig csak ült és nézte ha nem indulok valahova és résen kell lennie…
Még volt egy kis játék a teniszlabdával, próbáltam rávenni, hogy ugasson, de ezt nem akarja, még egyáltalán nem értette meg mit is várok el tőle, eljátssza az egész repertoárját, de ugatni egyetlen egyet sem akar… Ül, pacsi, fekszik, áll, megint ül, szóval nagyon igyekszik, de nem érti mit akarok. Na sebaj, még van idő megtanulni.
A liftet nagyon megszerette, de kezdek gyanakodni rá, hogy nem is a liftet élvezi ő olyan nagyon… hanem a kertet és azt amit ott talált… vagyis a trágyadombot :O… mert anyukám készült felmenni és azonnal felmászott a liftre, egyből leült és várta, hogy valaki nyomja meg a gombot.. Persze le lett akkor tessékelve onnan, de később csak felmentünk, és egyenesen oda rohant kutatni…
Elképzelni is rossz milyen büdi lett a drágaság. Még jó, hogy beszereztem a “száraz sampont”, no azzal beporoztam, majd egy kefével végigdörzsöltem. Ekkor meg enyhén pacsuli szagú lett, de ez már sokkal elviselhetőbb volt mint a korábbi trágya “illat”.
A teniszlabdával is játszottunk egy keveset, majd bemásztam a lift gödörbe, hogy “kimentsem” a labdát, és a következő percben elromlott a lift… még jó, hogy nem lett baleset, egyszerűen megakadt, anyukám meg körbe kellett lejöjjön a kertből… miután megszűnt a “veszély” folytattuk a labdázást, de ekkor a labda felment és nem tudtam utána menni…abbamaradt a labdázás.
Na még mi is történt ma? Ja megint lopott a disznó ételéből, de mindezt azután, hogy bezabálta a saját vacsoráját… és másodszor is tönkretette a szúnyoghálót, “javításokkal” együtt…most befele igyekezett, normális, hogy teljes gőzzel… Persze ekkor a másik reklám ragasztó szalag jutott a kezembe, így az más színű foltozást jelentett…
De hogy legyen méltó befejezése a napnak…észrevette, hogy édesapám készül kimenni a farkas kutyával… és ő meg berohant a szobába, fel az ágyra és az ablakon készült kiugrani… ahol természetesen találkozott a feje a szúnyoghálóval, a körme is és egy szép hasadást idézett ott elő… Még van ragasztó szalagunk… de ha így folytatjuk, akkor azt is be kell szereznem…