Hónap: 2008 augusztus

Tegnap este, PrezLee már aludt egy sort, ellenben kivittem még egy pisikálásra… persze a kicsike is ébren tevékenykedett a konyhába, átrendezte a cipőket, a hűtő oldala mellől flakonokat halászott ki, szóval remekül szórakozott… Persze ő is kijött… Nos ezután egy jó félórát nevettem a két kótyagos kutyán, mert nekifogtak játszani. A legviccesebb az volt, hogy PrezLee kapott egy olyan flakont, aminek a dugója fogantyús. Ettől a fogantyútól ragadta meg és rohangált vele, de mindig vigyázva arra, hogy a kicsi orra előtt lebegtesse… az meg PrezLee után.

A flakont természetesen nem tudta megfogni a kicsi szájával, így kissé frusztráltan vadászta, és mindenáron meg akarta ő is fogni. Mikor a flakont megunták, PrezLee berohant a konyhába, és a piros pokrócot ami a földre volt nekik leterítve (a kocsiból származót) kicipelte és azzal kezdett parádézni a kicsi előtt. No ebbe már meg tudott kapaszkodni, és ezt a játékot is űzték pár percig. Ezután következett a kicsi gyámbászása, ami abból áll, hogy PrezLee a szájába veszi a kicsi fejét, ledönti a földre, lebírkozza, majd eliszkol mert az védekezés képen a kis hegyes fogait vájja bele… fél kör és ismét “támadásba lendül” vagy a kicsi rohan utána és borul fel menet közben.

Egy adott pillanatban Győző berohant a kocsi alá és PrezLee is felvette az autószerelő pózt, behasalt és ott bakalódtak egy ideig.  Majd a kocsi körüli rohangálás következett és a betessékelés, mert ezek azt hiszem reggelig nem hagyták volna abba!

Jót tett nekik a hancur parti, ugyanis Győző elnyúlt a konyhába, PrezLee meg a helyére ment sok teketóriázás nélkül.

A rettenetes kék egy ócska, rém ronda, paróka utánzat volt, amolyan szilveszteri mókára való, mert egyéb felhasználhatóságot nem tudtam neki tulajdonítani. Hogy miért maradt meg a szekrény alján olyan 30 évig az is örök rejtély marad. A lényeg az, hogy egy nagytakarításkor megkerült, és mint immár haszontalan darab a kutya megkapta játéknak. Nagyon élvezte a szőrős izét, rohangált vele az udvaron, dobigálta magának, majd még pár kört rohant vele… A rettenetes kéknek elkezdődött a második élete, mint PrezLee egyik kedvenc falusi játéka.

Igen ám de az új jövevény, Győző is szemezni kezdett a rettenetes kékkel, és egy fél nap alatt a két kutya cafatokra szaggatta. PrezLee egyedül nem teszi tönkre a játékai nagy részét, de amint ketten lettek egy játékra elkezdődött a közös huzi-voni, aminek eredményeképpen nekem takarítanom kellett az udvaron mindenhol elszórt iszonyú kék cafatokat.

De legalább megszabadultunk tőle!!!

Még a délelőtt nekifogtam kiporszívózni a kocsit, de elromlott a porszívó. Kicsit később édesapám megjavította, majd nekifogtam folytatni ezt a tevékenységet. Hát rendesen tele volt a kocsi a piros pokrócától származó pöszökkel, így eldöntöttem, hogy kivágom a piros pokrócot. Majd keresek valami másikat, mert ettől állandóan ilyen ronda lesz. Már nagyjából befejeztem az egészet amikor természetesen megjelent PrezLee és bemászott megint a kocsiba… gondoltam sebaj, majd megunja. Ott hagytam… szerencsére olyan jól viselkedik az autóban, nem akar semmit se szétrágni, megrongálni, egyszerűen csak fekszik.

Nekiálltam, hogy kipucoljam a kocsit… igazán ráfért már egy alapos flakontalanítás… illetve egy porszívózás és mosás. De előbb mindenféle ott maradt szemetet össze szedtem, majd bejöttem a porszívóért, közben megittunk egy kávét… és mire megyek ki, PrezLee úrfi el van feküdve a hátsó ülésen, ott alszik… Az egészben csak annyi volt a rossz, hogy a kocsi teljesen a napon van, és bár ki volt nyitva minden ablaka, mégis dög meleg volt bent. Kipakoltam a kutyát, megint bejöttem valamiért, 5 perc se telt el, őkegyelme ismét a hátsó ülésen feküdt.. pedig  a lakásban sokkal kellemesebb a levegő és a hőmérséklet.

De végül is ő tudja. Nem zártam be oda, úgyhogy ha akar kijöhet…

Az érdekes az egészben az volt, hogy nem kimondottan kedveli a porszívó zaját. Ha porszívózunk akkor ki szokott menni a szobából. Gondoltam biztos kimoccan, ha beindítom a repülő gépet… de nem, még annak a zaját is hajlandó volt eltűrni csak ott maradjon a kocsiba.

Közben porszívózás abba maradt… kipurcant a porszívó.

Még az estefele látszott, hogy kezd helyrejönni, már összegubancolódva aludt, nem mint a részeg aki kell fogózzon mert forog a föld… és hamarosan a kicsike aranyos kötekedéseire is válaszolt … aztán nagy játék kerekedett belőle. Az esti séta azonban elmaradt, de az udvaron már nem mutatta jelét a szédelgésnek, adtam neki enni is, nagyon jó étvággyal bepofázta az egészet, pedig csak síma “pirulákat” adtam neki, semmi extra kényeztetéssel.

Az éjjel háromkor ébredtünk, ugyanis az udvarra beszökött egy szuka, Balázshoz, és vele természetesen a “barátja”, a két kan meg verekedett… a két kölyök meg veszettül ugatott. A nagy zenebonára csak én ébredtem meg, hála PrezLee most már eléggé mély, ugatására, mert ő úgy látta jónak, hogy a fülembe ugasson… A két idegen kutya szerencsére villanygyújtásra elmenekült, de kb fél hatig csak szenderegtem, nem tudtam vissza aludni, mert PrezLee 5 percenként “örző védett” egy egy vakkantással morgással, tök mindegy miféle hangokat hallott vagy csak gondolta, hogy hall…

Olyan 6 óra fele kikecmeregtem az ágyból, még szöszmötöltem egy keveset, mert ekkor PrezLee szépen elaludt… (normi nem?) de gondoltam egyet és nagyot, felcihelődtem és most én zavartam fel álmából 😛 pórázt rá, és kimentünk sétálni. Ködszerű burok volt a tájon, ha kicsit tisztább lett volna érdekes fotókat lehetett volna készíteni, de hát fotógépet nem vittem… kiértünk az egyenes útra, és őkegyelme kissé  meg volt illetődve a korai indulástól, nagyon szépen ment pórázon egyet sem rángatott rajta. Az úton meg elkezdtünk szépen kellemes tempóban kocogni, ugyanis meg akartam tanítani neki, hogy ha szaladunk ne vegye játéknak, ne a pórázt, nadrágomat akarja rángatni vagy éppenséggel a cipőmet elkapni, de a kis drága olyan gyönyörűen szaladt mellettem mintha már egy fél éve ezt művelnénk minden reggel.

Nem szaladtunk nagyon sokat, mert nem igazán mertem a tegnapi  gondok után, meg “talán” nem is bírtam volna az iramot tartani hosszú távon :P.

Egy negyven körüli pasas kaszált az egyik föld darabon, egy jó reggelt rikkantottam oda, mert olyan mereven nézett rám mintha szellemet látott volna megjelenni a ködből. Mondjuk váratlan is volt ebben a korai órában egy “őzikét” látni (erre visszatérek), aki valakivel sétál. Visszaköszönt, majd mi tovább mentünk. Az “oszlopig”, vagyis még egy darabot. Érdekes módon megint egy “először” megtörtént eseménynek voltam tanúja: PrezLee nem akart mindenáron barátkozni az illetővel mint eddig minden idegennel! Egyszerűen nézte, nem ijedt meg, nem akart támadni, megfigyelte de azonnal jött is tovább körülöttem körözve. Pedig az illető hívogatta is! Visszafele jövet ugyanaz a jelenség. Felfigyelt rá, de nem közeledett hozzá. Közben a “köd” is felszállt, jobban lehetett látni, és az illető is elhitte, hogy nem szellemmel van dolga, megkérdezte hogy itt lakunk e… persze mondtam, de tudta, hogy melyik házbul származhatok, mert rákérdett. Na ekkor mondta ő, hogy hirtelen mikor felnézett azt hitte, hogy egy őzike van a mezőn… és tudta, hogy a faluból csak mi vagyunk a különcök, akik sétáltatják a kutyákat.

Ismerte Balázst, (na jó, ki nem ismeri, egyelőre szinte a legnagyobb kutya a faluból) és még elbeszélgettünk pár szó erejéig, majd mindenki dolga után nézett.

Pár furcsaság volt azonban ezen a pasin…először az, hogy “normális” kinézete volt, itt ahol a fél falu félkegyelmű, és ha nem az akkor tök bunkó, a ruhái sem voltak azok a fajták amelyek úgy rá vannak hányva  vasvillával az emberek nagy többségére, és illedelmesen el lehetett beszélgetni vele, nem azt kérdezte hogy ha “jöttél?” meg hova hova merre merre?, nem gondolta, hogy megeheti a kutya, szóval a falusi “idilltől” rettenetesen elütött… és főként az volt a furcsa, hogy KASZÁLT… mikor errefele mindenki tudja, hogy “nem éri meg” mezőgazdasági munkát végezni… egyszerűbb valamiféle segélyt beszerezni, állatokat sem érdemes tartani…más szóval rengeteg lusta dög gyűlt itt egybe…Persze tisztelet a kivételnek, csak sajnos ezek nagyon kevesen vannak…

Most délután van,  és rettenetesen rám tört egy álmosság, legszívesebben oda heverednék a kutya mellé az árnyékos fűre és aludnák egy nagyot, de annak az lesz az eredménye, hogy éjjel megint nézem a TV-t…

Most néztem ki, megint elaludt… pont azokat a tüneteket kezdi mutatni mint a múltkor, szédeleg, fekszik, szerencsére ki bírt menni, volt egy nagy kaki, enyhén híg, majd visszajött, kissé oldalra dőlve. A helyére segítettem, és lefektettem. Csak ült és nézett szomorúan! Megszakad a szívem mikor így látom!

Gondolkozom azon, hogy mi volt közös az első és a mostani tünetek jelentkezése előtt, de nagyon kevés hasonlóság van! Akkor a Szamos parton voltunk sétálni, és az egyetlen hülyeség amit csinált,  hogy ivott az egyik pocsolyából. De most teljesen más irányba voltunk, arra nem is mentünk többet, és ami hasonlóság, hogy ivott a patakból…

Na hogy a pocsolyától lett valami baja az egyáltalán nem kizárt… és ha jól belegondolunk, akkor a patak vizétől is lehet valami, hiszen az sem a tisztaság mintaképe…

Úgy idegesit, hogy semmit nem tudok tenni, mint várni, és ha elindul valamerre szédelegve akkor mellette lenni…és főleg az, hogy nem tudom mi a baja van.

Ötpercenként megnézem mit csinál, megsimizom, de most például azt se tudom eldönteni ha ez nem zavarja-e? Mert csak annyit tudok, hogy mikor szédülök akkor minden vágyam az, hogy békémet hagyjanak, ne mozgassák egy millimétert se a fejemet, mert attól még jobban szédülök.. szóval nem simizom, de legszívesebben elvenném tőle az egész fájdalmat, kellemetlenséget! Legalább tudnám mije fáj!