Hónap: 2008 augusztus

Elképesztő a különbség a két kölyök kutya magatartása, természete között. PrezLee még mindig picike, és a kezdeti botorkálásaitól a huncutságaiig még mindenre nagyon élénken emlékszem… és most, hogy itt van a kis Győző, könnyű összehasonlítani a két kölyök viselkedését. Amíg PrezLee maga volt a megtestesült kis ördög, állandóan a figyelem központjában akart lenni, jóformán egy perc nyugtom se volt miatta, addig Győző mint egy kis Buddha szobor, képes leülni és csak néz ki a fejéből, rácsodálkozik a világra. PrezLeevel “harc” volt amíg abbahagyta a durva kéz harapdálást, kék foltos, karmolásos, sebes volt mindkét karom, mintha állandóan macskákkal harcoltam volna, míg Győző egyszer csípte meg az ujjamat de azt is csak mohóságból, ugyanis a kaját célozta meg…

Ha az asztalnál ültem, PrezLee mindenáron ott akart lenni, kajálni lehetőleg az asztalról, az ölemből, és egy perc nyugta sem volt… Győző ismét leül, nézi ahogy eszünk, de oly birka türelemmel vár, hogy az már kész csoda. PrezLee a lábamról is le akarta szedni a cipőt, Győző meg a lábamhoz bújuk… Szóval eszméletlen különbsége van a két kölyök között…

Amúgy nagyon eleven, amikor ketten játszanak, szó sincs arról, hogy mondjuk lusta lenne, vagy lassú, vagy bármi rossz tulajdonság… egyszerűen nyugodt.

Azt tudtam, hogy egy Dobermann kölyökkel kössem csak fel a gatyámat, mert nyugodt percem nem lesz, és igazából örvendek, hogy így is történt… de hogy mennyire nyugodt élete lehet az embernek egy szentbernáthegyi kölyökkel… nos ezt nem hittem volna el. Igaz még soha nem volt alkalmam két (vagy több) kölyök kutya fejlődésének a majdnem párhuzamos követésére…

A fürdőszobába kiömlött egy kis víz a kád és a fal mögé. Fel lett törölve, de azért még természetesen nedves, vizes maradt… jött a kis felmosó és felitatta az egész vizet… Győzőről van szó, aki eddig még nem akart semmiféle fekvő alkalmatosságnak kijelölt pokrócon aludni. Csak a sima földön. Olyan mozaik vagy minek nevezzem, igazából sima beton, lecsiszolva. Ott alszik, ráadásul úgy hogy teljesen kinyújtózik,a lábait hátra engedi és olyan lesz mint egy béka.

A fürdőszoba egyik kedvenc helye. Oda szokott behúzódni a kád alá. Még… mert nem sokáig fog oda beférni. Vicces lesz amikor kinövi azt a helyet de mégis fog próbálkozni… valószínűleg még be is szorul majd egy kicsit. Nos most “megkapta a magáét”, belefeküdt a vízbe, de amint látszott rajta ez sem igazán zavarja…

Borzalmasan nő ő is, szinte napról napra valamivel nagyobb. A lakásban levő tárgyakhoz viszonyítva látjuk a leginkább, hogy ismét egy picivel magasabb…

Hét nap múlva 5 hónapos lesz PrezLee. Nem is jön, hogy elhigyjem, olyan mintha valami furcsa kedves álomszerűségben élnék. Nap mint nap meglep valami újjal, valami mindig történik, valami huncutságot kitalál, és valamit másképp csinál mint azelőtt való nap.   Nem kell sokat magyaráznom, hogy nemcsak hogy szeretem, de egyenesen imádom ezt az ebet.

Közben nehezemre esik néha “ebül” bánni vele: vagyis megdorgálni ha rosszat tesz, feleslegesen nem kényeztetni, és minden ami egy jól nevelt kutyához tartozik.  Mondjuk  az a jó, hogy eddig még nem élt vissza a “hatalmával”, de persze számítok akár ilyenekre is, és ha szükséges akkor rövidebbre tudom fogni…

De eddig nagyon jól megértettük egymást. Szinte szídni se kell, csak néha hangoskodni vele a miheztartás végett… Sehogy se tudok haragudni a hülyeségei miatt… de végül is mire haragudjon az ember? A kölyökkori hülyeségekre? Hát egyenesen reméltem hogy ilyen lökött lesz.

Nem tudom elmondani azt amit PrezLee jelent… de hogy szegényebb lennék nélküle az is  100%.

Nagyon gyorsan kell döntenem, hogy mi is legyen. 2008 Szeptember 6 illetve 7-én zajlik a marosvásárhelyi kutya kiállítás… Ma beszéltem Feri bácsival, vagyis csak Jutka nénivel, és úgy egyeztünk meg, hogy hétfőn találkozunk konkrét megbeszélések végett… Ugyanis PrezLeenek megvan a törzskönyve, de ha jól értettem ezt honosítani kell, ami még nem történt meg, és a kutya egyesületbe se vagyok beiratkozva még…A kutya egyesület megoldható, de a törzskönyv honosítása annyi idő alatt nem készül el. Ugyanakkor azt is meg kell gondolnom, hogy mennyibe fog ez kerülni… egy napra, két napra, szálloda, benzin stb. és lehet, hogy most jelen pillanatban nem kerülnek elő a pénzek…

Na meg azt sem igazán érzem, hogy “lelkileg” fel lennék készülve a kutya mutogatására … A kiállításokat meg egy kicsit fura szemmel is nézem… valahogy nem az a világ ami nekem való, ahol a kutyák centiméterekre, színekre, foltokra vannak bontva és címkék rájuk sózva, hogy jó vagy nem jó…

Úgyhogy lehet ez a kiállítás kimarad, és az első amire elmegyünk az a Kolozsvári lesz… valamikor ősszel állítólag megrendezik azt is. Remélem nem marad el mint a májusi…

Elindultam PrezLeevel sétálni. Nem vittem magammal a két másik ebet, mert az egyik elkódorogna a másik meg túl pici… és egy kicsit akartam amolyan “gyakorlatozni” PrezLeevel. Úgy terveztem, hogy a hátsó úton indulok el, “szaladunk” egy kicsit, majd rohangálunk az egyik frissen lekaszált, de már összeszedett föld darabkán. De meggondoltam magam, mert a nemrég elmesélt kellemetlen élményt okozó hülye szomszéd épp arra volt…igaz beszélgetett valakivel, de akkora undort éreztem, hogy inkább nekiindultam a domboldalnak. Arra nem volt senki. A másik irányba nem mehettem, ugyanis ott a tehenek gyülekeztek, és volt vagy 5-6 kóborló kutya.

Szerencsére a “szaladunk” részhez volt megfelelő, aránylag egyenes terület, de persze ez terepszaladás volt, nagyon kellett figyelnem ne essek hasra valami gödörbe. PrezLee gyönyörűen szaladt mellettem, azt hiszem nagyjából ezt is megtanultuk, csak gyakorolni kell. Végeztünk összesen 2 ülsz gyakorlatot, és 1 “maradsz”-ot, amikoris pár lépésre eltávolodtam tőle, majd vissza.  Ezzel sincs már semmi gond, csak éppen sokat kell gyakorolni, és majd fokozatosan a távolságot és a figyelemelterelő dolgokat növelni.

Ezután szabad volt, és szaladgáltunk össze vissza, jobban mondva inkább össze mint vissza, ugyanis PrezLeenek eszébe jutott, hogy szaladás közben a nadrágomat elkapni az vicces…na jó, nem lehet haragudni rá…

De, hogy a dolgok ne legyenek ennyire egyszerűek… miután elengedtem, jött ment, és első dolga természetesen az volt, hogy valami állati eredetű végterméket bekapott vagy megnyalt. DE olyan hirtelen vitte ezt véghez, hogy nem vettem észre. És még ez sem lett volna kimondottan “baj”… de amikor a háromnegyedét a nadrágomhoz kente… akkor már nem bírtam megállni nevetés nélkül… főleg, azért mert  nem kaptam el a pillanatot amikor ez történt… csak bolondoztunk tovább, és látok egy foltot a nadrágom bal szárán, egyet a jobbon és mikor jobban megnéztem nagyon emlékeztetett valamire… ekkor láttam a nevető pofijába azt hogy mégis ez mi és honnan származik…

Majd csak egyszer vége lesz ennek a trágya nyalási korszaknak…és érzem én, hogy hamarosan.

Ugyanis ma amikor elmentünk a forrásra vízért, mint aki már tudja, hogy nem szabad, látszólagósan nagy ívben kerülte el az útba eső “akadályokat”! Még csak nem is próbált oda rohanni és hirtelen felkapni va egy lócitromot… Csak gondolom az a lócitrom amiről le lett tíltva az szerinte nem ugyanaz ami a domb másik oldalán van… na ezen kell még igazán dolgozzunk, hogy a lócitrom nem egy helyhez kötött tilalom 😀

Édesapám megkért, hogy húzzam ki a kocsit az udvarról, amíg megfordítja a másikat. Mivel PrezLee minden lében kanál, és mindenhol jelen akar lenni, főként az ilyen csoportos tevékenységekben, és persze a “segítőkészsége” nem ismer határokat, azonnal ugrik ahogy valaki megmozdul… gondoltam a legbiztonságosabb hely neki, ha szépen beül a kocsiba és ott várja meg a tevékenység befejezését. Nagyon jól gondoltam, mert PrezLee imád az autóban akár csak ülni is, így csak az ajtót kellett kinyissam, azonnal beszállt és elhelyezkedett a “nagy” útra. Kivittem a kocsit az udvarról, kinyitottam az ablakot, PrezLee meg ott maradt, még csak nem is akaródzott neki kimászni. Megfordítottuk a másik autót (tologatni kellett ugye, mert most van javítva) majd visszatolattam a kocsival az eredeti helyére. Kinyitottam neki az ajtót, de ekkor se akart kiszállni hiszen a nagy “kirándulás” ideje alatt PrezLee már kényelembe is helyezkedett, és szinte elaludt… az egész egy olyan 5 perces művelet volt csak… Miután a kocsi a helyére került, egy olyan fél perces bamba nézéssel adta tudatomra, hogy nem erre számított és nehogy már neki el kéne hagyni a kocsit… Végül látta, hogy indulok a kapu fele, azt hitte sétálni megyünk, így kipattant a kocsiból. Szegény feje megint csalódott, mert bezártam a kaput, majd bezártam a kocsit is- de cserébe elmentünk a forrásig vízért.