Hónap: 2008 augusztus

Bolond dögöm, tegnap teljesen eszement volt. Azt hiszem megártott neki a sok zöld fű és a kertben való játszás. Először is séta közben, “bevadult”… póráz rángatás, ruha csipegetés, oszt nem akart leállni… Azt hiszem a fél város engem röhögött… mindenesetre siettem haza, közel voltam ahhoz, hogy ott az utcán agyabugyálom el, és még valami gyengeelméjű, túlszelid lélek feljenelt az állatvédőknél… Pedig ihaj csuhaj, fahaj, nagyon megérdemelt volna egy megfelelő intenzitású supákot lökött ökegyelme… Szerencséje van, de akkora, hogy el se tudja, hogy mekkora, hogy … na nem jött, hogy megverjem. Ráncigáltam rajta egyet, becsületeset, oda tettem, hogy azonnal, de azonnal hajtson végre egy ülszt (merem állítani, hogy a rászólásom egy elvadult oroszlánbőgéssel vetekedett)  oszt jó rövidre fogtam és “hazacipeltem”. Jó, ez még nem volt minden… az agyatlan nap ezzel csak elkezdődőtt… Kb 5 percenként kellett leszednem az ágyról. Nem morog, nem hisztizik, csak feltelepedik, és úgy néz, mintha én nyilvánvalóan rosszul vagyok értesülve a dolgok állásáról, és nem tudom, hogy neki biza OTT tetszik…

De tévednie kell… minden egyes alkalommal… Ő nincs értesülve a dolgok állásáról! Nincs mit ott keresnie és pont. De hamarosan azt hiszem cipőkanalat is kell alkalmaznom, ahhoz, hogy leszedjem, annyira pillantok alatt rá tud simulni az ágyra, hogy hihetetlen… Vagy kétszer alkalmaztam a “maximális hangerő a krónikus süketeknek” című notát, jól ráriparkodtam,hogy de most, de azonnal TŰNÉS ONNAN… hatott… egyszer… aztán azt hiszem ezt a hangerőt is megszokta.

Elképesztő, hogy bizonyos dolgokban milyen fanatikusan makacs tud lenni… Mégcsakazért is kutya… De jó! Valahol hasonlít hozzám 😀 örvendetes … 😀 😀

Valahogy így telt el a délelőtt… ő felmászott, én leszedtem… A helyére küldtem ő visszamászott, én ismét leszedtem… gondolom elég érthető 🙂

Oszt egyszer amikor a helyén maradt… akkor kapott egy “JÁMBONT” (Jumbone… jó drága vacak, elcsámcsogja, vészesetre fenntartva) mert milyen ügyes volt, nem ugrott 5 percen belül az ágyra… Fellélegezhettem pár percig.

Délután elindultunk a “hegyre” kifárasztattni az ebzetekkel… hát eljutottunk-e? Nos nem… Csak mentünk mentünk, ő meg mint egy idióta nekifogott húzni. De nagyon. Feltettem a szorítos láncot… nem hatott az egy csipetnyit sem, ekkor mondtam magamban a következő monológot: “PrezLee lelkem, bogaram, ezt most nem fogod megúszni ennyivel, majd megmutatom én neked”… és megfordítottam a láncot… hát bevallom, nem kellett volna…

Kb a 10. húzása után befrászolt. Rendesen. Nem tudta megérteni, hogy mi a franc szúrja a nyakát. No ez nem megoldás, mert kezdte összekötni a lánc csörgését a fájdalommal, csak csörrent meg, rezzent az ebzet… hamar kellett változtatni a dolgokon… Előkaptam a bőr nyakörvet, vissza a lánc szúró nélkül, és mentünk tovább… Hála az égnek, még két csörgés után, elfelejtette az ijedtséget, csörgethettem amennyit akartam, többet nem reagálta le. Öszt szúros nyakörv félretéve, majd 2-3 hónap múlva újra kezdjük a dolgokat… akkor valszeg már röppenve szálldosok mögötte, mert hogy milyen ereje van, az már most is meglepő…

Szóval, börnyakörv vissza, séta folytatva, húzott, visszahúztam, megfordultam és mentem a másik irányba, akkor ő is elinult a másik irányba, majd természetesen akkor arra húzott, megint vissza, szóval koptattam az aszfaltot kb 20 méteren, de sehogyan nem tudtunk értekezni… Ekkor azt mondtam, jó, mára elég volt, megyünk haza.

Az úton persze, hogy megint nemnormális volt, póráz elkapva, rángassuk meg jól a gazdát, hadd szórakozzon rajta a világ… na megint helyretéve, rázingálás, dűhős morgás, és rövid póráz… majd a nagy kaland végén, jobb kéz-bal kéz izomlázzal nagy nehezen hazaértünk…Már késő… de lehet, hogy egy pincsivel egyszerűbb lett volna? 😀

Sikerült ismét beszélnem az állatorvossal, a hogyan továbbról. Aggaszt, az hogy amikor PrezLee rosszul volt, akkor mind a két alkalommal szédelgett… mert ha gyomorrontás, hát legyen, ugye mindenfélét képes összeszedni, habókos kis dög, de ahhoz mondjuk hánynia, levertnek kéne lennie, hasmenés is helyénvaló, de a szédülés sehogyan se illik bele a képbe…

Bár nem vagyok állatorvos, egy csomót olvasgattam az után, hogy miféle dolgok produkálhatnak ilyen tüneteket… ijesztő volt, hogy valamiféle agydaganatra írták, hogy jellemző… persze nem kell félni, csak megijedni, szépen elmegyünk vesznek egy icike picike kis vért, nem is fog az fájni és megnézegetik, hogy minden rendben legyen vele… lehet el kell mennünk röntgenre is, bár ez majd csak ezután derül ki ha kell vagy nem…

PrezLee a koszfészek, ugyan ki más lehetne??? Valami olyasmi szaga van mint egy ganéba megmártózott malacnak…énnek mindenképpen fürdés lesz a vége. Na ugye nem is csodálkozom… azok után amit a kicsivel művelnek nem is lehetne rózsa illatú… Volt közös ásás, mind a ketten csupa sár… és mit tesz PrezLee…egyenesen a szobába rohan be, onnan meg egy tigris ugrással fel az ágyra!!! Na ezért kapott a fenekére egyet. Na igen, ha legalább érezne valamit… meg jól elmondtam néhány irgum-burgumot, mondjuk ez sokkal jobban hatott mint a tasli a fenekére… kb egy olyan jó órán keresztül nem próbált felugrani, és még egy fél órát próbált, de az erélyes “NEM” elég volt, hogy erről a “gonosz gonosz” magaviseletről lemondjon. Utána gondolom az összes ész elpárologhatott a fejéből-a meleg miatt gondolom- majd megint az ágyra kezdett ugrálni… A vége az lett, hogy ki lett tiltva egy ideig a szobából. Mert az egy dolog, hogy ő probálkozik :O de közben a kicsi lüttyedt, Győzike ő is mint egy kis majom utánozza PrezLeet!!!

Nagyon meg voltam szokva azzal, hogy a kutyát mindig jobb kézbe fogott pórázon sétáltattam. Ezzel nem is volt semmi baj, hiszen nem kiállítottunk vagy senkinek semmi köze nem volt ahhoz, hogy melyik oldalon megy a kutya… otthonról elindultunk, és ő ment szépen a fal mellett, így az emberek is békésebben mentek el mellettünk, hiszen köztük és a kutya között ott voltam még én. Na de PrezLee lehet fog menni kiállításra. Persze ösztönösen amikor első sétánkra indultunk, jobb kézre fogtam a pórázt… oszt “rám szóltak” akik jobban tudják, hogy ejsze bal kézben kéne vinni…

Volt nekünk bajuk is ebből! Mert PrezLee kezdte megszokni a jobb oldalamon való sétálást, amint bal kézre vettem a menetelt minduntalan át akart vágni előttem a megszokott oldalára… Szép lassan megszokta, hogy ezt nem szabad. De gondoltam, miért legyen csak jobbos, vagy csak balos? Hiszen ha biciklivel fogom vinni, akkor mindenképpen a jobb oldalamon kell menjen, hogy a járda mellett és ne az úttesten haladjon…

Valahogy így alakult, hogy most séta közben hol jobb, hol bal oldalon cirkulál mellettem…Szerencsére nem szokott már átvágni egyik oldalról a másikra…

Most egy darabig azonban azt hiszem csak jobb oldalon fogom vinni… Megégettem a bal kezemet. Még nem tudom mennyire fog felhólyagosodni, nem igazán nagy ügy, de még egy két jó nagy és főleg fájdalmas buborék reggelre kialakulhat… sebaj, majd elmúlik.

UPDÉT: bekencéztem a kezemet egy A vitamonos krémmel 😀 két kis piros foltnál több nem maradt, úgyhogy jobb kéz bal kéz továbbra is marad!

Már azt hittem, hogy sikerült megértetnem vele, hogy az ágy az enyém, ott én alszok, és nem ő. De, hogy én mekkorát tévedtem! Persze kezdhetnék ordítozni, visibálni is vele, durván bánni, de még mindig azon a véleményen vagyok, hogy leszedem onnan (fizikailag leráncigálom, mert nagyon ott szeretne maradni) és azért rászólok, de ennyi elég… Egy szép napon majd megérti… vagy nem érti meg. Őszintén engem nem zavarna ha időközben az ágyon elheveredik, kópéságból el tudom nézni neki, és ha amúgy a helyére megy aludni akkor nekem ez így tökéletesen megfelel. Tedi kutyám is így volt ezzel… nem mászott az ágyra, csak úgy kéthavonta egyszer, elslattogott a szobába és befészkelte magát az ágyba… volt, hogy sikerült éberen maradnia és idejében leugrani, majd igyekezett álcázni a “bűnét”, de rajtakaptam azon is, hogy mélyen aludt és nem vette észre a közeledésemet.

Kb kezd ugyanaz a helyzet kialakulni PrezLeevel is. Ma is jó párszor felugrott, azonnal lefeküdt..természetesen “visszafoglaltam jogos tulajdonomat”, a helyére irányítottam, de aztán egyszer csak besunyizott… és mit csinált a drága lelkem??? Hát úgy megbuzdult a kényelemtől, hogy nagyon elaludt. A fejét a párna sarkára tette, látszott rajta, hogy rég nem aludt ennyire kényelmes helyen, és fel kellett ráznom, ahhoz, hogy az ágyról lemanőverezzem… Most nagyon sértődött, a helyén fekszik és bánatos szemeket mereszt rám. De nem fog meghatni, nem fogom megengedni neki, hogy  az ágyon aludjon.