Hónap: 2008 július

Levittem PrezLeet dolgát végezni a nagy séta előtti félórában, és “letámadott” a szomszédék gyönyörű, hosszú szőrű kék szemű cicája. Láttam, hogy nem akar elszaladni, hanem olyan két méter távolról figyel minket, így leültettem PrezLee-t és nyugodtan mondogattam neki, hogy szépen… erre mit tesz a cica? Egyre közelebb és közelebb merészkedik, jön, sündörög, nyávog. PrezLee meg olyan ügyesen ült, hogy kész gyönyörűség volt nézni a két állat közeledését. Igaz szeretett volna játszani, de hát az a cica akkora mint PrezLee feje, és PrezLee meg akarta mancsolni… nem hagytam, és egy adott pillanatban a cica neki dörgölőzőt a kutya pofijának, az meg nem akart semmi rosszat se csinálni neki. Olyan szép volt, hogy leírni is nehéz.

Leszaladtunk a kutyával, otthagytuk a cicát de visszafele jövet még megálltunk egy kis barátkozásra.. mint mondjak a cica a folyosó végéről szaladt az új Dobermann barátjához. Nagyon édesek voltak!

A  kolozsvári sétálóhelyek nagyon kis számúak…van a Szamos mellett, mondjuk ennek van egy része amelyik kicsi, bolond és még nem éppen szótfogadó kutyáknak is megfelel, de az jó messze van, a végébe… aztán van valami a monostoron, de oda végképp nem fogok menni, mert az nekem nagyon messze van, még vannak negyedekbe, de mind mind messze vannak és marad a Fellegvár. Itt is forgalom mentes övezet, mert azt még valahogy kimosolygom ha netán egy emberhez megy oda barátkozni, de a kocsikkal semmiképpen nem szeretném, hogy közelebbi ismeretséget kössön…

Van egy barátunk, neki egy német dog szukája van, és ő mesélte, hogy néhányan össze szoktak gyűlni a fellegváron, ahol a kutyák jól eljátszanak. Eddig nem vittem oda az úrfit, mert a fellegvárhoz szinte kizárólagosan csak lépcsőn lehet menni… vagyis temérdek lépcsőt kell megmászni ahhoz, hogy az ember oda jusson, és ez nem igazán kedvező a kutyának.

Pár napja arra sétáltunk, és láttam, hogy az egyik útvonalon, a lépcsők mellett egészen jól járható ösvény van kitaposva. Na itt nyugodtan felsétálhat PrezLee is, meg ha netán van egy két lépcső, az sem lesz olyan katasztrófa, hiszen már jó hosszúak a lábai.

Meglátom milyen lesz a beilleszkedése a többi kutya közé és ha jó akkor a délutáni sétát át fogom oda helyezni… A délelőtti meg marad a Szamos parton, illetve egy másik közeli zöld helyen, ahol inkább gyakorolni fogunk.

Ma mindenképpen felmegyünk, ha esik ha nem, így volt az egyezség… Egyelőre nem ígérkezik esős időnek, inkább enyhén borúsnak.

Ja és viszek fotógépet, hátha lesz valami megörökíteni való pillanat.

Majdnem megakadt a rágógumi a torkomon ettől a kérdéstől. Ez természetesen azután hangzott el, hogy a kutyát bezártam, hogy a drágalátos hülye fejű postásunk ne kapjon szívbajt… mert hiába magyaráztam, hogy ez a kutya eleve fog utálni a szagról, a színről és a hangról, mert nem vállalkozott arra, hogy a kutya egy helységben legyen vele… olyan 2.5-3 hónaposan!!! Most pár nap múlva négy…Szóval ezzel a kérdéssel készül távozni… Hány embert harapott már meg…EGYET SEM B@zzeg!

De lehiggadtam, nem hagyhatom, hogy elkapjon az indulat… igazából sajnálom őt. Ez már betegség. Mit tudtam volna mondani egyebet mint: egy kutya nem szabad harapjon… ha meg is fog harapni valakit az csak tolvaj lesz. Bólogatott, hümmögött, majd megcsóválta a fejét és elment.

Aztán később meséli a párom, hogy ugyancsak a postásunkat látta, két utcával odébb messze rohanni, hadonászni amikor egy földszintes kutya (picike rövid lábú egyedek) kiszaladt az udvarról megszagolni a közeli fát… még csak rá se nézett, nem “nekirontott”, hanem mellette elment… szóval egyebet nem tudok csinálni mint sajnálni.

Végig kerestem a netten, hogy Agility pálya lenne-e Kolozsváron, és eddig semmit nem találtam. Ez egy kicsit szomorú, de nem fogom hagyni magamat. Még csak azért sem, mert szerintem egy nagyon érdekes dolog az agility, na mondjuk lehet nem űzném éppen versenyszerűen, de azért jól el tudnánk szórakozni vele. Ha nincs Kolozsváron Agility pálya akkor lesz nekem, saját, külön bejáratú agility pályám és kész. Az alkatrészeket nem olyan nehéz elkészíteni itthoni cuccokból, lécek, és zsák anyag, rámpának való deszkák, billenő akad, az alagutat nem tudom még miből lehetne, de majd kitalálom azt is, és nem nagy dolog, kint falun megoldom ezeket. Sajnos a mi területünk nem egyenes, úgyhogy ott nem igazán lehet, de van egy hely ahol valószínüleg lehetséges, és ráadásul van a mezőn hely tengernyi… a mondjuk nehezebben mozgatható “alkatrészeket” hagyhatom az udvaron is, az átugrálni valókat pedig egy kettő ki lehet vinni 50 métert.

Nem akarom azt hinni, hogy az város kutyatulajdonosai kizárólag csak sétálni viszik az ebeket a néhány amúgy is rémes állapotban levő sétáló helyre és oszt annyi… mert ez egyenesen szomorú!