Hónap: 2008 július

eléggé fárasztónak sikeredett (terv szerint) PrezLee úrfinak! Hétfőn még rohangált egy adagot a kertben, majd hazaautóztunk… kedden kirohangálta magát Busterrel a Szamos parton, délután kocsmázott, szerdán Fruzsival rohanta a köröket, csütörtökön megint meg van beszélve a találka Busterrel, pénteken meg megyünk kirándulni… szombaton úgyszintén a zöldbe leszünk, és vasárnap  a “nagymami”  fogja majd kényeztetni… már ha lesz kit, mert  valószínűleg rettenetesen jó kutyus lesz, és csak aludni fog ott…

Olyan lett PrezLee mint valami valódi hátizsák… nagyon furi rajta a hám, és még egy icipicit nagy neki, de nem mertem a kisebbet venni, hiszen egy-két hét alatt hatalmasat nő…és  a hám ugye kizárólag arra lesz használva, hogy ha egyedül viszem autóval, vagy akár nem egyedül, de ő a hátsó ülésen tanyázik, akkor legyen mitől megkössem, és tudjam, hogy még hirtelen féknél se repül a nyakamba, vagy nem tud elindulni kocsit felfedezni mondjuk csúcsforgalomba…

Tiszta pirosat szerettem volna, de az kicsi volt. Mind nézem és nézem, de sehogy se tudom megszokni a fogantyús kutyámat…

Na ez volt amin ma rettenetesen nagyot nevettem és egészen jól elszórakoztam… a szomszédomról van szó és az ő idős, olyan 8-10 éves Cockeréről… Az történt ugyanis, hogy vittem le a kutyát dolgát végezni… pórázon mint szokom mindig, és miután elhaladtam az ajtajuk előtt ami természetesen nyitva volt, az ő kutyájuk kijött megnézni, hogy mi a helyzet. Kissé aggódtam ettől a találkozástól, főként azért mert sajnos ez a Cocker  idegbeteg, így nem mindig viselkedik normális kutyaként… vagyis, hogy nem bántja a kölyköt.

Valahol mégis az az érzésem, hogy nem is kimondottan a Cockerrel volt a baj, hanem a gazdáival, és most már öregkorára az összes rossz tulajdonság annyira idegződött, hogy akár rá is lehet mondani, hogy idegbeteg… Erről majd később…

Szóval vonulunk mi le, én a három hónapos és immár 10 napos éppen fogatlan rém “veszélyes” barna Dobermannommal amikor a hátunk mögött megjelenik a Cocker, amely termetre igaz, hogy már szinte a hasa alatt bújhatna át ennek… Enyém eb annyira el volt foglalva az udvaron látottakkal, hogy nem vette észre a másikat… a másik azonban észrevette ezt és furcsa mód még csak nem is vakkantott… csak nézelődött utána… erre jött ki a gazdája kapta el a nyakörvét és vitte befele azzal a mondattal: “Gyere vissza mert megharap!” … Hát igen, ennyit róluk 😀 hátha ezután jobban vigyáznak a kutyájukra, hiszen most egy “félelmetes fenevad” van a környéken…bár nem hiszem, hogy van olyan szerencsém, hogy jobban vigyázzanak rá…