Hónap: 2008 július

Mert ugye ember tervez de a dolgok mindig másképp alakulnak… ma azt hittem megbolondulok. Ugyanis PrezLee nem érezte jól magát. Levittem pisilni, alig akart jönni. Mikor visszaértünk odament a táljához és meginogott mint aki elszédül. Azt hiszem én is elfehéredtem azonnal, hiszen Tedi kutyám első tünete pont ez volt… de ő 9 éves volt akkor, és kint nagyon meleg volt… Szóval azonnal lefektettem és rohantam a telefonom után. Amíg felhívtam az állatorvost addig már hányt egy adagot, s máris kezdte visszazabalni a dolgokat. Nem hagytuk. Sajnos az orvos nem tartózkodott a városban, így egy másik rendelőbe irányított.

Ide csak 10 után lehetett menni. Ekkor olyan 9 óra tájt járt. Az egy óra alatt volt még 3-4 hányás, illetve egy félig hasmenéshez hasonló, de végül is nem olyan híg kaki is… persze mindez a szobába és a szőnyegre. De őszintén ez most kevésbé zavart, összeszedtük, felmostuk a dolgokat, a szőnyeget meg ki lehet mosni, csak a kutyának ne legyen semmi komoly baja.  Fél 10 fele kezdett kicsivel jobban lenni, de látszott rajta, hogy jól nincs. 10 kor indultunk az orvoshoz, ölbe vittem, és olyan bújós volt mint egy kisgyerek. Közben meg csorgott a nyála. Egy törölközőt vittem magammal, hogy tudjam törölgetni az úton.

A rendelőhöz érve egyenesen az asztalra került, megmérték, láza nem volt, a fogínyei kicsit világos, fehéres színűek voltak. Elmondtam amit tudtam a tegnapról, hogy mit kapott enni, hogy kijátszotta magát, hogy bár csupa szem és fül vagyok amikor sétálunk, akár meg is ehetett volna valamit, de ezt nem láttam a tegnapi nap folyamán, hogy volt kint és lehet a melegtől történt mindez.

Kapott valami hányinger elleni injekciót. Mondta az orvosnő, hogy ez enyhén csípi, és már igyekezett is megvakarni magát. Az asztalról amikor lekerült már nem szédelgett, egészen élénk volt, de azért a kocsiig ölbe vittük el. Kapott valami pirulákat is.

Most az asztal alatt alszik, nagyon csendes, a nyálazás alább hagyott, a fogínyébe is kezd visszatérni a rózsaszín, és a csipogós játékra hegyezi a fülét. Hagyom még aludni, aztán adok neki egy kis vizet és lássam ha van étvágya.

Nagyon remélem, hogy tényleg csak egy gyomorrontás, és egy két nap alatt kiheveri…

Ja és a terv… a hétvégén akartunk menni kirándulni, mert egy olyan túra ígérkezett amely nem lett volna túl megerőltető neki sem… De hát így nem tudok menni vele, és kimegyek szüleimhez falura, mert csak 25 kilométer, ha bármi gond van fél óra alatt a városba tudok lenni, és legalább ha tegyem fel én reggel elalszom még van aki ránézzen…kocsiba fogni meg ehhez hasonló apróságok.

Elfelejtettem pontosan megnézni, és ma számoltam utána csak… Három napja volt pontosan 100 napos PrezLee kutya. Az egyetlen dolog ami bosszant, hogy valamilyen formában meg akartam volna ezt ünnepelni, de végül is csupán azért mert egy kerek szám. Na sebaj meg fogom ünnepelni azt amikor 126 napos lesz. Mégcsakazértis alapon.

Ma miközben jöttünk mentünk a konyha és a szoba között, PrezLee letelepedett a konyhába. Nem lett volna ezzel semmi gond, jól elvolt valamelyik játékával (jelen esetben a rossz munkáskesztyű volt a soron). Azonban ez a csendes játék szerintem csak egy huncut fogás volt részéről … egy adott pillanatban észrevettük, hogy valami furcsa új játéka van… hát igen. Ebben a korban még nem való neki ilyen!  Kilopott egy kis zacskó kávét és azon csámcsogott. Ez volt az első lopási akciója, ami fölöttébb érdekes mert a konyhaszekrényünk olyan hogy egyik oldalon nincs ajtaja, szóval nem zárt. Eddig nem mészárolta még le az ott levő cuccokat, de most nagyon megtetszett neki a kávé. 😀 Ha kb fél perccel később érkezünk akkor lett volna mit takarítani. így csak éppen a kávé tasakjának az egyik sarkát sikerült kilyukasztani, de még nem annyira, hogy fél napot kellene utána takarítani az őrölt kávét.

Annyira tetszik ennek a kutyának a buksija! Olyan fura egy kifejezés van mindig a pofiján! Rém rendes egy kutya ami azt illeti… nagyon nyugodt, az idegeneket azonban nem kedveli, de nem is agresszív velük, inkább visszahúzódó, de velem jól megvan mert régóta ismerem. A kis Dobermannommal pedig egyenesen egy angyal. Amikor például húzogatják a pórázt rém rendes, mert éppen csak kontrát tart, PrezLee bármennyire is morog és hangoskodik, ő csak tartja és meg se moccan. Amolyan “finoman” bánik a kicsivel… Ilyenkor úgy bánom, hogy előbb utóbb megnőnek és valószínűleg harc lesz a vége, hogy ki a nagyfőnök… majd meglátjuk, jó lenne ha nem bakalódnának nagy korukban sem…

Készültem vinni sétálni, de mivel ez hosszabb séta, nem csak 10 perc és haza, gondoltam viszek magammal cigit is..ugye friss levegő… egy kis füst nem árt alapon. DE sehol nem találtam a házba egy öngyújtót. Végigkerestem mindenhol. Gyufával nem akartam menni, mert szeles időben utálok gyufát használni. Sebaj gondoltam, hiszen a kocsiba biztos van. El is indultunk, felcihelődtünk mindenféle kellékkel, nyakamba akasztottam a fotós táskát és lementem kutyástól a garázsba. Kinyitottam a kocsi ajtaját és ez lett az eredménye:

Behuppant a kocsiba, persze az első ülésre, és meg se várta, hogy mi is lesz, már le is feküdt. Végül, hogy indulhassunk ki kellett cibálnom a kocsiból mert semmiképp nem akart önként onnan távozni.