Nézegettem képeket dobikkal, nagyon szépek voltak, fülesen, fületlenül (vagyis rövid füllel), nem erről van most szó. Hanem egyes példányoknak hihetetlenül hosszúnak tűnt a füle. Nézegettem más hosszú fülű Dobermannokat és azoknak rövidebb volt a hosszú füle is, olyan “normálisan hosszú”… nem mintha egy Basset Hound fülecskéi lennének. A fene se érti ezt a fül dolgot. És ami még érdekesebb volt az a barna Dobermannok füle volt… azok tűntek a leghosszabbnak. Szívesen olvasnák valami tudományos de az átlagembernek is érthető tanulmányt a kutyák fülének alakulásáról… arról, hogy hogyan is lettek hosszú logó fülűek.
Hónap: 2008 július
Kegyvesztett lett…
Igen biza, kegyvesztett lett és az éjszakát kint fogja tölteni az udvaron a SZEMETESVEDER! Na nem éppen a szemetesveder hibája, inkább PrezLeere mutogatnák újjal… de egyszerűbb kirakni a vedret mint meggyőzni PrezLee-t, hogy a tartalma nem neki való. Minden 10 percben rohangáltam utána és vettem ki valamit a szájából… felvágott csomagoló papírja, valami zacskó, egy olajos flakon, egy cigarettás doboz, egy tojás héja… szóval amikor ezt is jóízűen rágcsálni kezdte (gondolom kalcium pótlásként…) akkor azt mondtam elég… mész ki vödör. És be se jössz amíg PrezLee itt van….
Otthon ez nem probléma… hiszen onnan már az érkezése előtt száműztem a kukát a fürdő szobába… igaz nem kukának való hely, de ott be lehet zárni az ajtókat és szerencsére olyan nehezen nyílnak, hogy néha jól neki kell menni ahhoz, hogy bejuthassunk mi is… ehhez még szerencsére nem ért.
Néhány link
You Can’t Bring Me Down – Wallace the Pit Bull
Nagyon jó fej Wallace, na meg a gazdája… ha minden Pit Bull tartó ilyen lenne, vagy legalább ehhez hasonló…
Előítéletek…
Hát elszomorodva vettem tudomásul, hogy sajnos ilyenekkel is rendelkezek… pedig igazán nem szándékos. Ez főként onnan jutott eszembe, hogy valamikor régebben, mielőtt még PrezLee meglett volna, leírtam egy mondatot: “Olyan kis ártatlan volt, hogy nem is hinné az ember mivé képesek alakulni mikor megnőnek.” egy Argentin Dog kölyökről volt szó, aki pár hetesen egy csodaszép kis ugribugri kölyökként csodálkozott rá a világra. De igazából tényleg mire is gondoltam? Nem tudom, szerintem úgy ahogy írogattam kicsúszott a “számból” – jelen esetben a kezemből ez a mondat. Közben ez a kis kutya egy szép Argentin Dog hölgyé nőtte ki magát, és olyan kedves az emberekkel, hogy olyant ritkán látni. Csak egy kicsit félelmetes első látásra. Aki nincs megszokva a fehér kutyákkal, amelyeknek például a szeme körül enyhén rozsaszínes… igencsak ijesztőnek tűnik…
De amikor először találkoztam vele az egyetlen dolog amitől menekülnöm kellett az a túlzott puszi osztó hajlama volt… mindenáron össze vissza akart nyalogatni, minden másodpercben osztogatta a puszikat, amit én nem igazán kedvelek. De a pusziosztás is lekenyerezhető… jó néhány kedves simivel az emberhez simult és még a puszi osztásba is belefeledkezett, annyira értékelte mindezt.
És nem ő az első Argentin dog amelyiknek első találkozás után sikerült egyenesen a lelkembe férkőznie, Döme például előjött még csak bizalmatlan se volt, megszagolt majd megnyallintotta a kezem, és ezután jó barátok voltunk… olyannyira, hogy két találkozás után én mutattam be egy kiállításon. Mindezek mellé csak annyit kell toldani, hogy kiállítás téren eléggé gyarták az ismereteim, szóval az alapelveket elmondták, ő meg mindenben tökéletesen viselkedett. Egyáltalán nem érdekelték a körben levő többi kanok, nem akart senkit se megenni, a fogait simán megmutattuk a bírónak, és szaladás közben sem jutott eszébe elindulni valamerre, szépen jött mellettem… Mennyire igazságtalanok az előítéletek egyes kutyafajtákkal… Még egy bizonyíték, hogy mekkora tévedés ez a fajtákra való jogszabályzások… a gazdákat kellene jogszabályozni és nem a kutyákat.
Jól van az eb
Most már tisztán látszik, hogy jól van 😀 Azt, hogy jól van onnan tudom 100% megállapítani, hogy rosszalkodik. Vagyis lelopta a rövid nadrágom a szék támlájáról, majd elhurcolta a szoba közepére, de itt meggondolta magát, és inkább a szék lábát kezdte rágni. Mindez nem volt elég, lecipeltem pisikálni, természetesen még ölbe, mert azért le van gyengülve, és mikor visszajöttünk előhozta a rettenetes rózsaszín majmot… ezután mese nincs játszani kellett vele egy 10 percet, majd úgy döntött ideje megpróbálni az ágyra mászni…készült is egy pár kép..
Valamivel jobban van
Egy olyan negyed órája ébredt fel, látszik rajta, hogy le van gyengülve. Éppen ezért ölbe kaptam és úgy cipeltem le pisilni. Majd fel az emeletre is ölbe … nagyon nehéz kuty lett… ma ismét megmérték és 19 kilogramm volt… na sebaj, egy kis izomgyakorlat mindig jót tesz. Ezután adtam neki vizet és adtam neki enni is. Nagyon éhes volt, a vízbe áztatott kutyatápot mind megette. Igaz nem is adtam neki nem tudom én milyen sokat, inkább többször kevesebbet mind megint legyen valami vele. De a kedve sokat javult… mert önként megkereste a csontját és nekifogta rágcsálni. Azt hittem kint fog maradni a helyén de ő szépen besétált a szobába, lefeküdt a szőnyegre és most rágcsálgatja a műcsontot amit tegnap kezdett el…
Ja és hogy jobban van már az is bizonyítja hogy mikor lefele vittem már kezdett fészkelődni és majdnem megcsípte az arcomat… vagyis a “jóságjelek” ütnek ki rajta 😀 😀