Hónap: 2008 július

Szerszámkatalógus valami 1900-as kiadás. Tartottam mert sajnáltam kidobni, és mert érdekes volt néhanapján végiglapozni és megcsodálni, hogy abban az időben mekkora erőfeszítés volt ezt a több 100 oldalas katalógust kiadni. Természetesen minden termék mellé fotó vagy rajz jár! De úgy igazán nincs neki értéke.

Egy adott pillanatban még látom, épp a konyha fele slattyog… hallom lefetyel, szóval vizet inni ment, ügyes kutya, okos kutya, aztán csend. Gondoltam leheveredett a helyére … de túl nagy a csend… biztos ami biztos megnézem és ha a helyén van akkor megdicsérem.  De nem volt ott.  Aham, a fürdőszoba ajtó nyitva. Tudniillik ez a lakás olyan, hogy lehet körbe rohangálni… Konyhából fürdőszobába, a másik ajtón be egy szoba szerűségbe, onnan át a nagyszobába, onnan vissza az irodának kinevezett szobába, majd ebből az irodából egy hosszú folyosón keresztül vissza a konyhába.

Nos ő a hátsó útvonalon közelítette meg a “bűncselekmény” helyszínét! A hibás természetesen én voltam, hiszen nyitva felejtettem a fürdőszoba ajtót… pedig nem szoktam, ott vannak csak biztonságba a lábbelik!

Szóval a nagy csendre, és arra, hogy fél percnél többet, önként egyedül gubbasszon … kaptam fel a fejem és indultam a keresésére. Mikor a nagyszobáig eljutottam már kezdett derengeni, hogy valami “gonoszságra” kell számítanom. És ott volt! Tetten értem! Elkaptam, mint a könyvmoly rágcsálta a katalógus borítóját. Na keményen megszidtam (volt egy ejnye bejnye irgum burgum) majd elvettem tőle a zsákmányát. És fordítva helyeztem vissza a könyvespolcra… még két nap és a művelődést is megunja!

Bízom benne, hogy nem lesz tartós a könyvek iránti érdeklődése… a dobozt is megunta két nap után ami itt van mellettem a polcon és rágcsálta. A növényeimet is megunta, azok mellett is elmegy százszor és nem törődik velük, gondolom ezzel is ugyanez fog történni…

Még az ággyal birkózzunk meg valahogy 😀 azt nem tudom mikor fogja megunni… naponta kb 30x szedem le onnan. Ma már sikerült megakadályoznom a felmászást egy rászólással! Még mielőtt felmászott szóltam rá, hogy le onnan… hatott, de szerintem csak azért mert nem akart igazán rámászni csak próbára tett engem.

Már négy új foga van PrezLeenek… egyik nap nézegettem a fogait és látom, hogy fent, elől csak a 2 új fogacska van meg, a tejfogak kihulltak (a kicsik közül, a hosszú szemfogak? megmaradtak még) és egyből meglett az új csúfneve: egész nap nyuszinak szólítottuk 😀 még szerencse, hogy nem sértődött meg a lelkem :)) de tényleg olyan volt mint egy nyuszi…

Ma hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam és PrezLeestől, Busterestől no meg a Buster gazdájával beugrottunk az autóba és kimentünk falura. Természetesen nagy volt az öröm, mint aki a kocsiba született, úgy ugrott be a kis herceg… majd adta át a helyét a hátsó ülésen a másik kutyának… már csak azért is mert az testileg nagyobb és az első szék előtt kevésbé fért volna el. Nem mertem mindkettőt a hátsó ülésre pakolni, mert abból csak játék és esetleg baj lett volna, de így remekül elvoltunk…

Kicsit túlzok, mert arra menet PrezLee tele volt energiával, és mindenképpen indult volna… szerencsére meg volt fogva, így tudtam vezetni és odafigyelni az útra. Mikor megérkeztünk “kicsaptuk” az ebeket a kertbe. Nem mintha nagyon kellett volna őket nógatni… Remekül játszottak,  időnként mind a ketten berohantak a házba, egy gyors ellenőrzésre, mikor pedig fél szemmel megállapították, hogy a gazdáik megvannak rohantak is vissza.

Innen felautóztunk Gyuri bácsihoz, és kicsit aggodtam, hogy nem-e lesz gond az ottani kutyákkal és Busterrel… De szerencsére nem volt. Ott van két kan kutya… az egyik láncon, szegényke, mert tekergő fajta… és még nem is az lenne a nagy baj, hogy eltekereg, mert a domb tetején fél napot jöhet mehet míg találkozik bárkivel is, harapni nem harapós, de elcsalja a többieket is… amelyek szabadon vannak, de amúgy nem mennek el. A másik kan kutya egy idősebb, kis termetű, teljesen jóindulatú kutya. Ámbár amilyen kicsi, olyan harcias tud lenni… de ha nem kötekednek vele, akkor nem hisztizik ő sem. Úgy látszik a boxer egyáltalán nem viselkedett bőszen, így egy rövid szaglászás és a “ennyit illik morogni” után elhúzódott.  Az egész zsörtölődése olyan volt mintha hivatalból végezné, hogy azért mindenki vegye tudomásul, hogy ő a nagyfőnök, de egyáltalán nem volt támadó jellegű.

PrezLee-t azt hiszem megismerte, mert már messziről csóválta a farkát neki, és bár már kisebb mint PrezLee mégis olyan atyaian megszagolgatta majd méltóságteljesen odébb állt. Persze PrezLee körbeugrálta, össze vissza nyalogatta majd ment a többiekhez. Az anyakutya most már sokkal kevésbé volt védelmező a kölykei iránt, nem mondom végig szemmel kísért mindent, embert és állatokat egyaránt, de azok ugatására se szökött megvédeni a csemetéit. Gondolom ő csak tudja, hogy mikor vannak a kicsik igazi veszélybe, mert olyan ügyesen csak ült és figyelte ahogyan “támadnak” meg menekülnek PrezLeevel.

Megnéztük a lovat is, az is olyan ügyesen jön ha hívják, lökött PrezLee egyáltalán nem fél tőle, mindenképpen megpróbálta orron csókolni a ló orrát, és szerencsére a ló is meg van szokva a kutyákkal, ő is nézegette PrezLee-t. Így sokkal nyugodtabb voltam én is, hiszen mégiscsak volt egy kerítés a ló és a kutya között…bár őszintén nem attól félek, hogy a ló bántaná, mert tényleg láttam a másik kutyákkal és még csak a fejét se emeli fel ha fél méterre volt tőle bármelyik kutya, ellenben félek attól, hogy ez a kis lökött addig addig ugrabugrál amíg egyszer a lába alatt köt ki… ami pedig nem hiányzik.

Hogy minden szép legyen egy adott pillanatban azt vettem észre, hogy PrezLee boldogan elkezdi lakmározni a … lócitromot, na persze mész el onnan, jól megszidtam, elkergettem a “bűntett” helyszínéről, másodszorra már nem próbálkozott. És hogy minden viccesen fejeződjön be, Buster is és PrezLee is nem sokkal indulás előtt bemásztak a tóba… ahonnan pedig rettenetes sárosan kerültek ki. Sebaj, még ültünk egy fél órányit, igaz ekkor már “szigorú felügyelet” mellett, vagyis tóba mászni tilos volt nekik. Hamar megszáradtak, vissza autóztunk szüleimhez, és ott még egy rohangálást lehúzott a két kutya.

Mint egy angyal ültek mind a ketten a kocsiba, többet nem kellett se fogni se fegyelmezni PrezLee-t sem…

Valószínűleg egyedül hagyták, mert megint a hosszú elnyújtott keserves vuuuvuuuvuuu-k hallatszanak át a másik lakásból. Aztán változtat sírás módon, hosszú elnyújtott vakkantások sorozata következik. Csak akkor hallgat el amikor hazajönnek a gazdái. Már olyan rég csinálja, hogy egészen megszoktuk. A jó a dologban az, hogy PrezLee még csak nem is törődik vele, vagyis nem kezd el visszaugatni a másik kutyának. Azt hiszem egyszer kezdett el ugatni olyan válasszerűen, de hamar abbahagyta.

Nagyon tetszik PrezLeenek az ágy… a kanapé ami az irodában van. Az a baj, hogy nekem is tetszik, és nem szándékozom átadni neki… pedig haj haj milyen tekintetekkel néz amikor onnan leküldöm… de mese nincs… ha az ágyra felmászik, akkor rögtön következik a “le onnan”. Van amikor elég mondanom neki, de a legtöbbször el kell indulnom felé és elég gyakran le kell onnan szednem… mert szélvész sebességgel fel tud mászni és lefeküdni… Szabályos kis kifli formát ölt majd rám néz ezekkel a szemekkel… és majd elolvadok tőle… de azért mégse engedem az ágyra… ejnye bejnye gonosz gazda! Ja és jelenleg mindezt megteszi úgy napjában 20-30x, még nem számoltam…

Remek, elértük, sikerült. Már egy jó ideje olyan fél szobatiszta volt, de még történtek balesetek… egy jó ideje azonban a lakásban semmi. Hogy még lesz itt ott egy egy meglepetés, nem kizárt dolog. De az alap szobatisztaságot elértük. És az egész nagyon egyszerű volt… elméletileg természetesen.

Egyetlen egyszer SE ütöttem bele az orrát a piszkába, mert az ez hatalmas baromság… még csak nem is vertem meg, mert az is hülyeség… ellenben rengeteget dicsértem amikor jó helyen végezte el a dolgát. Első napokban még csak nem is szidtam össze amikor a lakásba végezte el a dolgát. Az is felesleges lett volna… hiszen fogalma se volt, hogy mi a hézag…

Az egészet azzal kezdtem amit tudtam: miután felébred biztosan mennie kell. Ahogy kinyitotta a szemét azonnal ölbe kaptam és levittem. Itt megvártam amíg elvégzi a dolgát, és ekkor nagyon megdicsértem. Első napokban, amikor rengeteget aludt… ez megtörtént 10x is. A szomszédom már röhögtek rajtam, de igazából ez kit érdekel? 😀

Azokban az esetekben amikor nem aludt hanem csak guggolt le pisilni, azonnal félbeszakítottam, mondtam neki, hogy nem nem, ölbe kaptam és levittem, majd itt volt, hogy kellett várni amíg elvégezte a dolgát de nem igazán sokat… ekkor természetesen megint megdicsértem. Fokozatosan kialakult, hogy vagy nyafogni kezdett, sőt egy idő után ugatni… ekkor megint levittem. Itt is megtörtént, hogy nem azért ugatott, hanem mert rájött az ugathatnék, de akkor visszajöttünk. És íme eljutottunk oda, hogy ha mennie kell akkor jelzi… vagy nyafog, vagy az ajtóhoz megy, vagy nekifog ugatni. Nekem mindegy…fő, hogy megértem mit akar. 😀