Hónap: 2008 június

Vannak dolgok amelyeket pillanatok alatt felfog… vagy nagyon hamar megtanul. A kajás tálból akkor kezd enni amikor mondom, hogy szabad… persze ha hagynám magára, akkor amiután megunná a várakozást simán nekifogna.. de jelenleg én elégedett vagyok azzal, hogy amikor a kajástál előjőn és viszem a helye fele, ő leül, és nagyon néz engem, várja, hogy mondjam szabad…

A drága ebem kitalált egy új játékot… ez nagyon tetszik neki, nekem kevésbé de nem lehet mást tenni mint röhögni rajta… Ma legalább 5x kiborította a vizes edényét, majd miután a víz elterült mindenhol elcipelte a helyére. Persze ezekben a melegekben nem tehetem azt, hogy nem adok neki vizet, így elvettem tőle, tettem bele vizet és visszatettem a helyére. Jóformán ki se fordultam az ajtón mire őkegyelme megint nekilátott inni, két három lefetyelés után pedig nem is akarok rágondolni… de ő ismét megfogta az edényt és hurcolni kezdte… persze a víz belőle a parketten landolt.

Itt már nagyjából résen voltam, megszidtam, elvettem tettem vizet, visszatettem a helyre…

Délután meg kitalálta, hogy nyafogjon… eddig ha nyafogott akkor nagyjából azt jelentette, hogy kell wcznie… Gondolom rájött a kis tekergő, hogy ha nyafog meg nyivákol akkor van foglalkozva vele… és erre nekifogott nyafogni meg nyivákolni természetesen. Kutya ölbe lecipelni a wczőhőz, várni türelemmel majd mikor látom, hogy a játékon kívül semmi egyébre nem hajlandó, akkor visszahozni. Megismételni ezt is 3x….

PrezLee úrfi immár 9 kilót nyom, és szinte napról napra tesz magára valamit. Kövérnek nem kövér, néha az az érzésem, hogy sovány, de végül is nem sovány, hanem karcsú. A kajálással nagyon jól van, eszik mint a bolond. Naponta 3x kap enni, és szinte mindig kieszi a tálkából az ételét. Kivétel persze mikor dög meleg van kint, olyankor csak épp megnyalja a kaját és tovább áll. Mikor abbahagyja az evést elveszem tőle a tálat.

Nagyon ügyesen vár a “szabad” parancsra, persze nem sokat, mert ahhoz még rettenetesen türelmetlen, de várni vár, nem ugrik neki a kajának mint kezdetben.

Beszéltem az állatorvossal, és azt a tanácsot kaptam, hogy ne engedjem lépcsőn járni amíg a lépcsőfokok nem érnek legalább a lába feléig. Ez pedig azt jelenti, hogy még legalább 2-3 hónapot kéne cipeljem a lépcsőn fel és le… Hát ha ilyen iramban gyarapodik a súlya akkor nem tudom meddig fogom bírni.

A kilenc kilós öleb egyelőre még két hétig csak ölben fog közlekedni az lakás-folyosó-lépcső-udvar-wcző hely útvonalon, majd  az oltások után remélhetőleg hamar megszokja, hogy lakás-folyosó útvonalon jöjjön gyalog, illetve a lépcsőn leviszem én, majd az udvaron is gyalog jöjjön végig. Ez  így valamivel könnyebb lesz mint végig cipelni.

A nagyobb baj az, hogy egyre jobban kezd nyugtalankodni az ölömbe, szeretne már ő is járni, jönni menni szagolgatni és nem fentről lenézni a világot.

Vasárnap este szülinapi összejövetelre voltunk hivatalosak, és annak ellenére, hogy Garden-Party-nak nevezték ezt, mégsem vihettem magammal a kisördögöt. Nem azért mert valakinek ezzel problémája lett volna, hanem az oltások miatt… Jövő hétfőn kapja meg az ismétlést, és utána is még egy darabig kell várni az immunizációra, nos emiatt nem akartam kockáztatni.

Fél 8-ra voltunk hivatalosak, természetesen háromnegyed nyolckor még zuhanyoztunk, és 8 körül el voltunk készülve. De PrezLee éppen akkor kezdett el játszani, alig volt álmos, és tudtam, hogy ha egyből otthagyom akkor amíg vissza nem érünk egyhuzamban ordítani fog. Gondoltam egyet és nagyot, felmásztam a galériába, ahol ugye éjszaka szoktunk aludni, és hagytam tevékenykedni a helyén.

Egy olyan 10 perc után lecsendesedett és el is szundizott. Nem is vártam többet, felkaptam magamra a maradék ruhákat és kimentem a lakásból.

Szerencsére közel volt a “buli”, így egy olyan jó óra-másfél után a párom elsétált cigit venni, és befülelt az udvarra – egy enyhe nyöszörgés hallatszott, de nem kétségbeesett sírás, és úgy voltunk megegyezve, hogy ha nyugis akkor nem teszünk semmit, hagyjuk hogy szokja a magányt.

Kb 12 óra fele értem haza, ébren volt, semmi kárt nem tett a lakásban (még 😀 ) csendben volt, ellenben amikor meglátott olyan öröm üdvözlésbe tört, hogy majd ledöntött a lábamról. Amolyan látszott rajta, hogy azelőtt sírhatott, mert most nem tudott betelni velem.  Nagyon sajnáltam, hogy nem lehet megmagyarázni neki, az elmenetelek csak rövid ideig tartanak.

Minden esetre neki kell fogjak gyakorolni vele azt, hogy bezárva marad néha néha. Mert mindig lesz olyan eset, hogy el kell mennem és nem tudom vinni magammal.