Hónap: 2008 június

Azzal hülyéskedtünk, hogy “félemlítettük meg” PrezLee-t. Vagyis mondogattam neki, hogy ha tovább rosszalkodik akkor viszem a doktor bácsihoz és fog kapni szurit… Megnyugtathatok mindenkit, hogy ez egyáltalán nem hatott a lelki világára, mintha kétszer olyan huncut lett volna ezután. Pedig mondtam még cifrábbakat is: szitává szúrja a doktor bácsi a fenekedet PrezLee…SEMMI… , nem fog kelleni pisilned többet mert kifolyik a víz mindenhol máshol… SEMMI…

Végül elmentünk, az úton elég szépen viselkedett, ahhoz képest, hogy nem mindennap visszük autóval, meg kimondottan remekül. Egyedül még nem mertem elindulni vele, mert azért csak kell figyelni rá is néha, nem képes szépen a fenekén ülni, fel kell másszon a székre, izegjen mozogjon, és ott kell lennie valakinek aki ismét a helyére teszi-küldi, lefekteti. Amíg ezt megszokja még el fog telni egy kis idő, de szerintem nagyon hamar bele fog jönni ebbe is. Az út olyan 3/4-részét fekve tette meg, a helyén, a többi volt csak az izgágáskodás. Visszafele meg kapott egy csontot, ezzel 100% lefoglalta magát, meg se moccant a helyéről.

Azt hiszem az utazáskor kicsit zavarja, hogy nem láthat ki az ablakon. Mindez azért van, mert direkt úgy szoktatom, hogy az első ülés előtt, a lábaimnál IS tudjon utazni. Ezt tudta a másik kutyám is, végtelenül nyugodtan ült ha sürgősségi utazás volt, és neki nem jutott hely a hátsó ülésen… Igen ám, de a hátsó ülésen ücsörögni az ment tanítás nélkül is, a kisebb helyre “beszorulni” már nem volt olyan egyszerű. Ezért ezzel kezdem s mikor majd itt rendesen elvan (amíg kicsi, még jól el is fér) akkor kerülhet majd a hátsó ülésre nézelődni.

A  rendelőbe ép volt egy aranyos, borzos kis kölyök, valami collie-? keverék lehetett, egy  westie és még egy Cocker is megérkezett kicsit később. Persze, hogy PrezLee mindenkit meg akart nyalogatni, ismerni és barátkozni… majd mikor a kis borzos kölyök elment, nekifogott sírni utána.

Kapott is szurit, de még csak rá se bagózott, és mint észrevettem a sok megfélemlítés se hatott rá. Nem ijedt meg a doktor bácsitól…

Amikor rájön a “hoppárlé” PrezLee úrfi nagyon nagy rosszaság tud lenni. Néha elnézem, hogy ebbe a kicsi testbe, kicsi hosszúkás fejbe és jelenleg rettenetesen hosszú lábakba hogyan fér el annyi rosszaság egyszerre…

Példák rosszaságokra: már tudja, hogy az ágyra nem szabad másznia, mégis naponta legalább 10x próbálkozik, és érdekes módon van, hogy elég csak rászólnom, hogy le onnan, és máris iszkol, ellenben minden 10 próbálkozása után el kell indulnom feléje, hogy szedjem le onnan…

Ugyanaz az eset a virágokkal. Alapjában véve tudja, hogy azokat nem szabad bántani. Elvan egy fél napot is anélkül, hogy hozzájuk érne, de egyszer egyszer meg kell próbálja, hogy érvényes-e még a tilalom vagy valami csoda folytán megengedem neki a rombolást.

Rettenetesen nagy “tolvaj” lett belőle. Lopja a műanyag flakonokat, a cipőket és papucsokat. Elég egy fél másodperc, hogy ne figyeljek rá és máris olyan rettenetesen boldogan rohan a cipővel a szájába mintha legalábbis egy gyémántot talált volna. A szerencse az, hogy általában a helyére viszi a kincseit, és könnyüszerrel el tudom venni őket. De van amikor nem bírom ki röhögés nélkül… Amikor sikerül elvennem tőle a szerzeményét akkor rettenetesen csalódott pofikát vág és általában megsértődve visszavonul pokrócot harapdálni.

Az ugatással nincs kimondott problémánk… ellenben tényleg mindig akkor kezd neki ugatni amikor nem kéne. Ilyen időpontok a reggel 6-8 között, amikor a szomszédaim biztos még alusznak, délután 4 óra körül, amikor elméletileg csendóra van, és 11 óra után. Más időpontokban alig lehet hallani a hangját, akkor sem ugat amikor a szomszéd kutyát viszik sétálni és az veszettül hőbörög… Ilyenkor csak az a megoldás van, hogy először leviszem, biztos ami biztos alapon, majd ha azután se hagyja abba, néha leviszem még egyszer, ez “ki tudja na, lássuk” és végül a csendes foglalkozás marad, a rongy huzigálgatás. Ezt a játékot mindenekfelet jobban kedveli, és mivel a szája is tele van a ronggyal, ugatni sem tud, vagyis kétszeresen jó játék ilyen esetekre.

Rettenetesen gyűjtögető…minden kacatot képes a helyére hordani. Ha megevett mindent a táljából és nem vagyok elég figyelmes, hogy elvegyem a következő pillanatban már elcipelte a tálat a helyére. Ha kiürül a vizestálka akkor azt is a helyére viszi, van hogy tele is elindul vele, szétfreccsentve mindenfele a vizet, a flakonokat egyre másra hordja a helyére, ott van a két labdája, rongy, kötéldarabok, és persze mint már említettem, minden lopott tárgya előbb utóbb ott köt ki..(kötne ha hagynám). El tudom képzelni, hogy ha nem volnék itt én mumusnak, akkor a lakás fele már be lenne cipelve az ő helyére…

Ma reggeli sétán is fuccsba ment… nem hogy csak szemerkélt az eső de egyenesen zuhogott. A kedves herceg úrfi meg nagyon felbosszantott… Kicsit elaludtam én is, igaz, ezért már mérgesen ébredtem fel 7 órakor. Mire kikecmeregtem az ágyból és kezdtem öltözni hallom, hogy nagyon de nagyon csurran valami. Ejsze PrezLee meglepett egy nagy tócsával. Hát ezt még teljesen el tudtam fogadni, hiszen én voltam az aki kicsit később kezdtem el a mai napot. Gyorsan feltöröltem a tócsát, majd rácsatoltam a pórázt, hogy mégis vigyem le, hiszen reggel el szokta végezni a nagy dolgát is.

Na ekkor őméltósága megmakacsolta magát és mint a makrancos csacsik egy tapodtat sem akart lépni. Gondolom hallotta az esőt, mert máskor nem szokott így viselkedni, de most rettenetesen csökönyösen nem akart jönni. Enyhe kényszert kellett alkalmaznom, vagyis hívogattam a szokásos módon majd elkezdtem kicsit húzni a pórázát. Szinte végig így kellett menjünk a folyosón, mert én úgy akartam, hogy menjünk, ő meg ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy nem. Végül rájött, hogy neki is kellemesebb ha nem feszül a nyakán a nyakörv…Leértünk, és természetesen nekem lett igazam… de nemcsak hogy nagydolgát elvégezte, hanem oda is produkált egy hatalmas tócsát. Na ekkor ment fel a cukrom igazán 😀 De tiszta szerencse, hogy mivel ügyesen oda végezte el a dolgát ahova kellett, megdicsértem rendesen.

A délutáni séta végül is kora esti volt… hiszen már fél nyolc volt mikor elindultam, mert épp csak egy félórája állt meg az eső.  Egész délután vártam, hogy na lesz séta vagy nem lesz, mert mára meg volt beszélve egy találka egy barátnőmmel, akinek van egy fiatal boxere. Erre a találka az idő miatt elmaradt, és úgy nézett ki, hogy a sétából se lesz igazán semmi, elég volt ma reggel a megázás PrezLee kutyának.

De szerencsére megállt az eső, ő meg igazi Dobermannhoz híven nekifogott tombolni a lakásban, így született meg a döntés, hogy sár ide sár oda de egyszerűbb tekeregni egyet és világot látni mint lefárasztani a lakásban.

Hogy mindennek legyen teteje és értelme, ma a családi tanács úgy döntött, hogy mindenképpen meg kell füröszteni az úrfit, mert mivel ide oda lefekszik enyhén szólva … büdöske.  Na jó… mondjuk ki bátran. Igazándiból büdös volt már 😀 Na nem elviselhetetlenül, de azért ha közel jött akkor érződött.

A nagy fürösztési akció 5 óra körül kezdődőt, kb negyed óra alatt kész is voltunk, jól megtöröltem, megdörzsöltem majd hagytam hogy rohangáljon kedvére amíg megszárad.

A fürösztést csak azért mondtam el, hogy azt is el tudjam mesélni, mire visszaértünk egy sáros szutykos PrezLee-k volt újból. A hasát összefröcskölte sárral, úgyszintén az én nadrágomat, a lábai természetesen sárosak voltak… Na sebaj egy nedves ronggyal végigtöröltük.