Hónap: 2008 május

PrezLee mint minden kíváncsiskodó kiskutya… vagy legalábbis sok amelyet én láttam azzal kezdik, hogy mindent meg akarnak kóstolni, mindent harapdálnak. PrezLee sem kivétel ez alól, csupán az a gond, hogy időnként nagyon fájdalmasan meg tud csípni. Nem a harapás a gond, hanem azok az icipici tűhegyes fogai.. Amely ha tetszik ha nem fájdalmat okoz az embernek, kezén, lábán, karján, mindenütt ahol megcsíp.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez a korszak hamar el fog múlni, így azt a megoldást választottuk, hogy ha kis fájdalmat okoz, és nincs “bevadulva” a játékba akkor kölyökkutya módra vonyítunk amikor fájdalmat okoz… Mindez beválik akkor ha csak éppen nekikezdett játszani. Ha begerjed, akkor már olyan hangosan kell visítani, hogy félő meggyűlik a bajunk a szomszédokkal a MI visításainktól és nem a kutya zajongásától … Ilyenkor valami egyebet kell alkalmazni, de megütni nem akarom. Eddig bevált az hogy kicsit meghúzom a grabancát, nem túl erősen, de elég határozottan.

Nagyon remélem ez a módszer beválik, ugyanis nem akarom mások tanácsát megfogadni… miszerint újságpapirost összetekerni és azzal rásuhintani amikor rosszalkodik. Próbáltam egyszer kétszer, de egyszerűen megijedt az suhogástól, no meg ijedőssé végképp nem akarom tenni. Mindenesetre, a csattogást suhintást meg fogom szoktatni vele, de nem azért mert ijesztegetni akarom, hanem éppen azért, hogy ne féljen attól sem.

Mint ahogyan a priccoló sercegő hangjától sem akarom, hogy féljen, így mindig akkor öntözöm a növényeimet amikor jelen van, barátságosan beszélgetek a kutyával, és priccolgatom a növényeket, miközben véletlenül rá-rá cseppen egy két csepp is. Első nap kissé odébb somfordált, most már áll mellettem és nézelődik. Nem mutatja a jelét annak, hogy félne a hangtól, de még mindig nincs egészen megbarátkozva vele. Természetesen ehhez is idő kell.

Még nincs egy hete, hogy itt van nálam, és én személy szerint úgy érzem sok mindent megtanult már. Például, tudja az “ülsz” parancsot. Ezt hihetetlenül hamar megjegyezte, és most már leül ha nincs is semmi kaja előtte, vagy ha jól is van lakva. Persze ez még kölyök “ülsz”, nem az igazi, de ez mindennek az alapja.

Lassacskán kezdi tudni a “pfuj” jelentését is, de természetesen mindezt csak akkor ha elég közel vagyok hozzá. Ha már messzebb vagyok akkor a figyelmét nagyon leköti az amivel éppen foglalkozik, és nem igazán reagál a dolgokra.

Anyukám másodszor találkozott “Mazsolával”… ja nem Mazsola, Morzsa, na nem Morzsa PrezLee… Mindegy 😀 Fő, hogy barna mindegyik…

Miután hazahoztuk, PrezLee egy kicsit sántikált. Ezt az enyhe bicegést láttuk már akkor mikor utána mentünk, de a tenyésztő azt mondta, hogy semmi komoly, megüthette magát, meghúzódott egy izom, szóval elmúlik.

Valószínűleg sokkal többet mozgott amióta ide került, mint amennyit ott, mert egyre jobban kezdett bicegni. Amikor a fülproblémával megnézte az állatorvos néni, ő is azt mondta, hogy el fog múlni, nem komoly az ügy.

Tegnap előtt elkezdtük masszírozni vállát, meg a lábát, csodák csodájára ma már nem sántikál. Mindenesetre ennek nagyon örvendek.

PrezLee szombat reggeltől van itthon. Az úton a széklete enyhén lágy volt, ez tartott még vasárnap, tegnap azonban egyszer már rendesen ment is a hasa.  Felfőztem a vizet amit kap az étele mellé, adtam neki rizst is, de még mindig hol egy kicsit megfogódik a gyomra és enyhén lágy lesz a kaki, hol megint nagyon hígat megy. A kedélye az remek, csak éppen kellemetlen az hogy sokszor megy kakilni, és mivel már kezdettől a jóra akarom tanítani, mármint a szobatisztaság, ez így elég nehéz.

Az a baj, hogy szegénykének nincs ideje még csak forgolódni sem, olyan hirtelen tőr rá a kakilhatnék. Emiatt úgy döntöttem, hogy továbbra is minden ébredés után pár perccel lecipelem a kutya wc-re és természetesen nagyon örülünk ha van eredmény, illetve ha netán baleset történik a lakásba akkor szélvészként rohanok a földtörlő és a veder után, hogy mire befejezi már törlöm is fel az egészet. Ilyenkor a szidás elmarad, ellenben dicséretet sem kap, hanem mintha mi sem történt volna az élet megy tovább.

Majd ha elmúlik a hasmenés, akkor ha már guggolni készül félbeszakítom enyhe dorgálással és leviszem a helyére, ahol természetesen ha produkál valamit akkor jön a dicséret.

Érdekes, hogy még így is, már az ajtó fele húz és enyhe nyöszörgéssel jelzi hogy valami nincs rendben. Az is lehet, hogy csupa véletlen, de az is megeshet, hogy ha lemehetne egyedül akkor elindulna, de mivel a lakásajtó be van zárva tehetetlenségében nyöszörög.

Sajnos nem hagyhatom nyitva a lakásajtót, és nem engedhetem le egyedül sem, mert közös az udvarunk, ráadásul kicsi is, és állandóan tele van autókkal. No meg a nagyon forgalmas utcára nyíló kapu állandó jelleggel nyitva van.