Tegnap estefelé ücsörögtem itthon, a párom meg elment valahova. Amikor jött haza, kulccsal próbálta kinyitni az ajtót. PrezLee csendesen szundizott a pokrócán, és mikor a motoszkálást meghallotta, felugrott és nagy bőszen ugatott egy párat… Annyira aranyos volt, ahogyan ezt művelte…
Az érdekesség az, hogy eddig sokan jöttek hozzánk, azok mindig csengettek, és erre soha nem reagált. Csak a motoszkálást gondolta jobb ha megugatja.
Május 29-én volt két hónapos.
Szakképzett kutyások és egyéb tudományos ismeretekkel rendelkező emberek tanácsolták, hogy ha rosszalkodik csapdossam meg egy összetekert újsággal… nagyon nem tetszett nekem ez az ötlet, de gondoltam, csak jobban tudják mint én, akinek bár volt kutyája, kutyákkal is dolga, de azért kevesebb mint másoknak…
Összetekertem egy újságot, éppen, hogy és amikor nagyon rosszat cselekedett… tudniillik az ágy szélét rágta, akkor suhintottam egyet a fenekére. Na jó, ettől majd világgá szaladt úgy megijedt, és azt mondtam magamba, hogy a fene mindenkinek a tudományába, nem fogom a frászt hozni a saját kutyámra, és megtanítani, hogy féljen mindenféle csattogó dologtól. De ez rögtön, ahogy láttam az ijedt pofiját meg is született, és, hogy jöjjon helyre , hát letettem mellé a csattogó izét és hagytam, hogy megszagolgassa, megismerhesse… szerencsére kb fél perc múlva már játszott vele, és ezután már csapdoshattam jobbra-balra, mert rettenetesen élvezte ezt a játékot is.
Azóta is adok neki újságot és minden egyes alkalommal élvezettel szaggatja diribb darabbokra, csak győzzem takarítani utána
Eddig kétszer volt bezárva… vagy kizárva. Olyan vicces, hiszen semmi baja nincs ha egyedül marad a helyén én meg bejövök a szobába, van hogy félórákat is elvan, játszik a helyére cipelt játékok valamelyikével, és rá se bagózik, hogy ott vagyok vagy sem… Kimegyek, bejövök, a reakció annyi, hogy megnéz, és tovább játszik, majd ha megunja utánam jön. Ellenben ha becsukom az ajtót, akkor az már kész katasztrófa!
Hangos sírás rívás lesz a vége, szinte toporzékol amiért egyedül maradt. A folyosó felöli oldalról szoktam leskelődni, és türelmetlenül várni, hogy hagyja abba. Ha a sírás abbamarad, akkor számolok magamba egy párat és megyek be hozzá. Ezt is naponta fog kelleni gyakoroljuk, amíg megszokja, hogy majd jövök, és időnként magára maradhat.
Az a jó, hogy ez a helyiség két bejáratú. Vagyis elmegyek itt, mikor csendben van visszamegyek túl. Azt hiszem ez egy kicsit összezavarta az elvárásait, mert az ajtó előtt ült… ahonnan várta a visszaérkezésemet, és tessék én “hátulról támadtam”…. Nagy volt a viszontlátás öröme….
Olyan érdekes, hogy néha annyira elvan magával, hogy az az érzésem keletkezik, ha elmennék egy hétre akkor se hiányolna, és tessék, 10 percre csuktam be az ajtót és máris sírás lett a vége…
Most is kint maradt, ott aludt el a helyén és semmi gond nincs, mert nyitva az ajtó…
Hát még nem lehet elvárni a teljes szobatisztaságot tőle, így előfordul, hogy reggelre meglepik vannak a szobába. Nem egyszer történt meg, hogy éjjel hangoskodni kezdett, és én se voltam rettenetesen fáradt így meghallottam, levittem és mint kiderült, jól gondoltam mert rögtön elvégezte kis és nagy dolgát is. Persze ez még nem jellemző, de a szobatisztaság sem egy nap alatt születik meg. Így mondanom sem kell, hogy szerencsém kell legyen, hiszen minden reggel a kakipucolással kezdődik.
Beszereztem egy adag fűrészport, szerintem azzal a legegyszerűbb összeszedni, főként a parkettről a nagydolgot. Egy kis szórás majd könnyen fel lehet seperni a lapátra még ha netán hígabb is a széklete, majd a maradékot egyszerűen fel lehet törölni. Ámbár igazából a reggel azzal kezdődik, hogy előbb magamra kapkodom a ruhákat, majd lecipelem a wcző helyre, s miután ott befejeztük jövök vissza takarítani, kávét főzni és felébredni.
Ezek voltak az első képek amiket láttam róla… Egyből beleszerettem.
Első napokban nem kínoztam a pórázzal, csupán a nyakörv volt a nyakán. Ezzel nem volt semmi baja, valószínűleg azért mert egy piros madzag volt a nyakán megkülönböztetés végett… Amikor nyakörvet tettem a madzag helyett, még csak nem is próbálta levakarni magáról.
Utána pár napig, amíg a füle gyógyult nem tartottam állandó jelleggel rajta a pórázt, hanem csak akkor csatoltam rá ha szükséges volt hogy meg tudjam fogni tőle. Mindezt azért, hogy még csak véletlenül se vakarózzon a nyakörv miatt, és közben megsértse a fülét.
Most már a seb szinte 100% be van gyógyulva a fülén, így nekifogtam a pórázhoz szoktatáshoz. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni, így egy hosszú erős madzagot erősítettem a nyakörvére, és hagytam, hogy húzza maga után a lakásban… Megfogta, húzogatta, rágcsálta, majd mikor mutattam neki egy labdát elkezdett játszani a labdával, és megfeledkezett a zavaró tényezőről.
Napról napra kevésbé zavarta az időnként nyakára kerülő madzag, még rágcsálja, de már nem zavarja.
Egyelőre még csak néha néha nem engedem messzebb, de ez nagyon nem tetszik neki, méltatlankodását azzal fejezi ki, hogy megpróbálja néhányszor az indulást majd leül és hangosan ugatva fejezi ki a nemtetszését. Csak akkor hajlandó jönni, ha hivogatom, az enyhe húzásra is teljes tiltakozással válaszol még. De nem erőltetem, ebbe nagyon könnyen beleszokik amint érdekessé válnak a séták..